58519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás terepiai célokra való iztelen bromnaftol vegyületek előállítására
meglehetősen magasan fekszik és azok komponenseikre nehezen választhatók szét, továbbá nehezen rezorbálhatók, ami a bélfertőtlenítésnél különösen előnyös, alkalmasasnak mutatkoznak arra, hogy a hasadásuk ne lépjen fel már a gyomorban vagy a vékonybelekben, hanem fokozatosan csak a vastag bélben. Az említett eszterek szintézisénél a leghelyesebben a megfelelő mono-, bi- és tríbrómnaftolokból indulnak ki. Ezeket azonos mennyiségű nátronlúgban oldjuk és azután fokozatosan a kiszámított benzoilkloridmennyiséggel elegyítjük. Ekkor a megfelelő mono-, bi és tribrombenzonaftolok kicsapódnak. A kapott vegyületek tisztítása a benzolból és alkoholból való váltakozó átkristályosítással sikerül. A reakció ismert módon a következő képlet szerint megy végbe : C1 0 H6 Br 0 Na+C6 H6 C 0 C1=C1 0 H6 Br 0 OC C6 ff6 +NaCl Az új vegyületek képletét elemi analízissel és bróm meghatározással állapítottuk meg. A következőkben példakép a dibrómbenzonaftol előállítását ismertetjük. 14.4 g. p-naftolt lehetőleg hígított ecetsavban oldunk úgy, hogy az szobahőmér- i sékletnél épen még oldatban maradjon. Ezután a szükséges 11"5 cms -t kitevő brómmennyisógnek először kis részét adagoljuk hozzá, mire lehűtés mellett a többi brómot keverjük be, közben az anyagot jól összekavarjuk; végül a keveréket bizonyos ideig még fölhevítjük, hogy a reakciót befejezzük! Azután a barnás, poralakú reakcióterméket vízzel és hígított szódaoldattal mossuk és még nedvesen a p-naftolra kiszámított nátronlúgban oldjuk. Utána a terméket 16 g. benzoilkloriddal elegyítjük, mire a dibrómbenzonaftol oldhatatlan barna por alakjában kicsapódik. Hígított nátronlúggal és vízzel való mosás utáu a terméket megszárítjuk. Alkoholból és benzolból való átkristályosítás által végül vízben teljesen oldhatatlan, a szokásos oldószerekben mint éterben, kloroformban stb. azonban oldható fehér kristálylemezkéket kapunk, melyek 174 fokon olvadnak és tökéletesen íz és szagmentesek. Az azonos módon előállítható tribrombenzonaftol 191—192 fokon olvad és egyebekben hasonló tulajdonságokat mutat, míg a monbrómbenzonaftol olvadási pontja 94—95°. Az eljárás úgy is módosítható, hogy tiszta brómnaftolokat használunk, vagy hogy a halogénnaftolokat benzolban vagy más semleges oldószerben oldjuk és azután benzoilkloridot, illetve a terapiailag alkalmazandó sav megfelelő savkloridját adagoljuk hozzá. Lehet végül az eljárás céljaira terápiailag ható savak más kloridjait is alkalmazni, így pl. többek között fahéjsavkloridot, szalicilsavkloridot, fenolszulfosavkloridot, kámforsavkloridot, krezolszulfokloridot, krezolkarbonilkloridot, illetve krezotinsavkloridot, úgyszintén karbonilkloridot és naftolszulfokloridot is. Az eljárás ezen változatának néhány példája a következő: a) Fáhéjsavdibromnaftóleszter előállítása. Ezen eszter előállítása céljából 10 g. fa- . héjsavat 21 g. dibromnaftollal finoman öszszedörzsölünk és vízfürdőn fölmelegítünk. Ezután keverés mellett csöppenként 5—6 cm8 foszforoxikloridot adunk hozzá, mi közben a massza folyóssá válik. Ha az egész foszforoxikloridot hozzáadtuk, az anyagot többszöri keverés mellett még körülbelül félóra hosszat melegítjük. Eközben HC1 távozik és a massza lassanként megszilárdul. A kész észtért előbb szódaoldattal, azután vízzel kimossuk és megszárítjuk. Ezt követőleg az észtért körülbelül 60-szoros menynyiségű benzolban melegben föloldjuk, 5% állati szenet adunk hozzá, félóra hosszat főzzük és szűrés után kikristályosítjuk. Ezen eljárással könnyű, tűalakú kristályokat kapunk, melyek 197—198 fokon olvadnak, vízben oldhatatlanok, forró alkoholban és más oldószerekben azonban oldódnak. Ez az eszter is íztelen. b) Szalicilsavdibromnáftóleszter élöáUüása. 10 g. finoman szétdörzsölt dibromnaftolt 4, 6 g. szalicilsavval bensően összekeverünk
