58503. lajstromszámú szabadalom • Gázosító folyékony tüzelőanyagokhoz
körülmények között, főként pedig a fojtószelep hirtelen nyitásakor is, elegendő menynyiségű benzin folyhatik a gázosítóba. A csekély nyomás folytán a tömítésben eddigelé fölmerült nehézségek is megszűnnek. Ha pedig a tartány és a gázosító közé iktatott tokot az egyesített tüzelőanyag- és levegőszelephez képest centrikusán rendezzük el, elérjük, hogy a mótor különféle helyzetváltozásai nem lesznek befolyással a folyadékfölszínre, azaz ennek magassága mindig ugyanaz marad, következőleg a nyomása is állandó lesz úgy, hogy a gázosító mindig ugyanazon viszonyok között dolgozik. A közbenső tartánynak a gázosító fölött való elrendezése folytán szükségessé válik, hogy a benzinfuvóka a folytószelep záróállásában szintén elzárassék; azért a leírt berendezésnek egy magában véve ismeretes kettős szeleppel kell együttműdödnie, amelynél a légszelep (fojtószelep) a tüzelőanyag-szeleppel egy testet alkot s a melynél a két szelep fölületei előnyösen fokozatosan egymásba mennek át, hogy egyszersmind a lefolyó tüzelőanyag akkor is jól elgázosíttassék, ha fojtószelep csak kevéssé van nyitva. A mellékelt rajz a találmánynak megfelelő gázosítót hosszmetszetben tünteti föl. Az (1) tüzelőanyag-szelep és a (2) légszelep együttvéve egy kettős szelepet alkot a benzin és levegő bevezetésének szabályozására. Az átmenet a két szelep között fokozatosan úgy, hogy a tüzelőanyag és levegő ezen átmeneti fölület mentén vezetődik. Az (1) tüzelőanyag-szelep alakja, egyenes alkotójú kúp, míg a (1) légszelep vagy helyette a tok fala parabolikus alkotójú forgástest. Evvel elérjük, hogy a gázkeverék összetétele a szelep különböző mérvű nyitásai esetén is mindig állandó vagy megközelítőleg állandó marad, ami tudvalevőleg a mótor kifogástalan működésének és a tüzelőanyag gazdaságos kihasználásának föltétele. A (2) légszelepnek nincs fölfekvése, hanem a szelepnyílást alkotó (3) hüvellyel nem tömített dugattyú módjára működik együtt. Hogy az (1) tüzelőanyag-szelep megrekedését a (4) tüzelőanyag-fuvókában megakadályozzuk, ami a szelepnek kellő hirtelen zárásakor, különösen pedig a gázosítóba való visszacsapás esetén könnyen megeshetik, az (5) szeleprúd (6) vezetékének alsó végén (7) ütköző fölületet képezünk ki, amelybe a szelepr orsóra csavarolt (8) hüvely a szelep záródásakor beleütközik. A kettős szelep alkalmazásának eredményekép a robbanással dolgozó mótor folytonosan szívóhatást fejt ki a szelepre, így azt a vezérléstől függőleg többé vagy kevésbbé nyitja és nyitva tartja. A folyékony tüzelőanyag az úszóval ellátott (9) tokból annak (4) fuvókáján saját súlyánál fogva, tehát a mótor szívóhatásától függetlenül folyik a (2) légszelep fölületére, s a (10) nyílásokon beszívott levegőtől elgázosítva mint közel állandóan ugyanolyan összetételű gázlevegő-keverék jut a szívóvezetékbe. Az uszós (9) tokot fölülről a tüzelő anyagtartányból tápláljuk úgy, hogy az, mint eddig is, a gázosító és f'olyadéktartány között, de az előbbi fölött foglal helyet. Minthogy a (9) tokban a (20) uszó van elrendezve, amely egy bizonyos folyadékmagasság elérésekor a tartánnyal közlekedő (26) nyílást a (21) orsó segítségével elzárja, a tüzelőanyag csak kis túlnyomással folyhat a gázosítóba (a kettős szelepre), s azért a (4) fúvóka illetve a később említendő (15) nyílás bővebbre méretezhető, anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy a gázosítóba kelleténél sokkal több tüzelőanyag folyik. Ha a (9) tokot a rajz szerint a gázosítóhoz képest centrikusán rendezzük el, akkor még azon további előnyt is elérjük, hogy a csekély magasságú folyadékoszlop a mótor helyzetének változásai folytán pl. automobilnak lejtőn járásakor, vagy a folyadék ringása folytán, pl. hirtelen fékezéskor, induláskor vagy kanyarodáskor, nem változik meg Ily módon az állandóan ugyanolyan csekély nyomás jobban föntartva marad úgy, hogy a gázosító mindig azonos viszonyok között működik, ami a mótor szabályszerű járására és hatásfokára, valamint a
