58465. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikus berendezés
mozgó folyadék által létesített nyomásingadozások okoznak. Az (n) kiszélesítés az (o) kosár fölött van elrendezve, mely két, az (r) tokfalak által leszorított (p, q) kaucsukmembránt tartalmaz, melyek kilengését az (s) rácsok határolják. Az (o) kosár mindkét oldalán tehát egy-egy légpárna van elrendezve, egy kisebb (t), mely az (u) cső útján fölfújható, mely cső a szivattyú fölső részéig terjed és egy nagyobb (v) légpárna, mely a (vl) légüsttel van összekötve, mely az (a) vízoszlop nyomását egyensúlyban tartja. Ezen utóbbi légpárna az (x) cső útján látható el nyomólevegővel. A lábszelepet a (cl) fémtányér képezi, mely az (al) rúgó által a (dl) fészekhez szoríttatik; utóbbi az (a2) kosár belsejében van elhelyezve. A (cl) szeleptányér fölött egy (el) fémtárcsa van elhelyezve, melyen az (y) kaucsuklemez nyugszik; az utóbbi a (gl) lemez által van leszorítva. Az (y) kaucsuklemeznek hajlékony széle a (z) szelepfészken nyugszik és így légmentesen záró szelep képeztetik. A készülékek teljesítőképességét lényegesen fokozhatjuk, ha az (a) csövet egy (n) kiszélesítéssel (1. és 3. ábra) kötjük össze. A kiszélesítés hossza elméletileg akkora lehet, mint annak átmérője; minthogy azonban a gyakorlatban sem szigorú központosságot, sem tökéletesen sima fölületeket nem lehet elérni, ennélfogva célszerű ezen kiszélesítés hosszát az átmérő négyszeresére venni. Az 1. ábrán föltüntetett szivattyú következőképen működik: Az (a) cső vízzel van megtöltve és a (t, v) légpárnák levegővel vannak megtöltve, melynek nyomása megfelel az emelendő vízoszlop magasságának (vagyis a szivattyú indításra kész). Ekkor a dugattyút leszorítjuk, mely a vízoszlopot előrenyomva, azt ugyanazon gyorsulással mozgatja, amíg a bütyköstárcsa elhagyja a dugattyút, mely ekkor löketének végén van és a (k) szelep a (j) bütyköstárcsa hatása folytán nyittatik. A (v) légpárna (q) membránja most az (s) rácsra fekszik, mely azt megállítja. A vízoszlop ekkor lefelé mozogni igyekszik oly eleven erővel, mely az atmoszférikus nyomás alatt szabadon működik, mely nyomás alatt szabadon működik, mely nyomás a (b3) membrán közvetítésével vitetik át mindaddig, amíg a (k) szelep nincs teljesen nyitva. Az ezen eleven erő által kifejtett munka a kis (t) légkamrában halmozódik föl és pedig túlnyomás alakjában. Az ezen kis (t) légkamrában fölhalmozott túlnyomás a vízoszlopot alulról fölfelé hajtja. Az így fölhajtott vízoszlop az (y) szelepet nyitja és annyi vizet bocsát be, hogy azon nyomáscsökkenés kiegyenlíttetik, mely a vízoszlop emelkedése által létesíttetett. A 4. ós 5. ábrában két más, ugyanezen elven alapuló foganatosítási alak van föltűnte tve. A 4. ábra szerinti szivattyú a következő alkatrészekből áll: Az (a) cső az egyik oldalon bizonyos magasságban a (bl) tartányban és a másik oldalon a (cl) szivattyúhenger aljában torkol. A szivattyúhengerben mozgó (dl) dugattyú az (fl) rúgóval terhelt (el) szeleppel van ellátva, mely fölülről lefelé nyílik. A dugattyú a (gl) rúdhoz van erősítve, mely fölül az (e) keretet képezi. Ezen keretben az (f) görgő van ágyazva, melyre az (11) lendkerék által forgásba hozható (g) bütyöktárcsa hat. A (dl) dugattyú és a szivattyúhenger süvege között az (ml) rúgó van elhelyezve. Egy második (ql) rúgó, mely ütközőt képez, a(gl) rudat körülveszi és a szivattyúhenger süvegéhez ütközik a mozgófolyadék hatása alatt, mihelyt a (g) bütyköstárcsa elhagyta az (f) görgőt. Az (ml) és (ql) rugók ugyanazon szerepet játszák, mint az 1. ábrabeli szivattyúszerkezetnél a (t) és (v) légpárnák. A (gl) rúd fölső része, miután az (ni) kengyelen áthaladt, az (ol) ütközőt tartja, hogy a dugattyú löketét határolja, mimellett ezen (ol) ütköző és az (nl) kengyel közé egy (pl) ütközőrúgó van beiktatva.
