58403. lajstromszámú szabadalom • Torpedó és más efféle mótorok égési kamrájának javított berendezése
A találmány szerinti berendezésnél tehát az elégető kamra falát megközelítőleg egyenlő vastag vízréteg borítja és hatásosan védi. E vízréteg, amint az elégető kamra kivezető nyílása felé halad, gőzzé alakul át, míg a főlégáram egy helyre korlátolt hatásait és örvénylő mozgásait a nagyobb számban alkalmazott átlyukgatott lemezek akadályozzák meg. Az elégető kamrába bocsátandó víz mennyisége a vezetékbe iktatott nyílások szűkítése által van szabályozva. A levegőt átbocsátó lemezek lyukai egymáshoz képest eltolt helyzetben vannak és úgy vannak méretezve, hogy a legutolsó lemez lyukánek bősége az első lemezénél jóval nagyobb legyen. A levegő elosztását szükség esetén a lemeznek lyukai nagyságának egymástóli távolságának változtatása által is szabályozhatjuk. A mellékelt rajz a találmány szerinti berendezésnek egy kiviteli példáját tünteti föl, amelynél az átlyukgatott (a) elosztó lemez csavarmenetekkel vagy más módon erősíthető az elégető kamara (b) végébe. Az (a) lemez a kamra belseje felé néző oldalán egy (c) gyűrűt hord, amely a többi, megfelelően domborított v d, d) elosztó lemezek fölvételére szolgáló csavarmenetekkel van ellátva. Az elégető kamra (b) fejvégén egy gyűrűalakú (e) karima van kiképezve, amelynek széle a kamra fejvégébe csavarolt (a) elosztó lemezzel érintkezik. Ily módon az elégető kamra fejvégében egy körülfutó (f) gyűrűs csatorna létesül, amelybe az (i) csövön keresztül víz vagy más elgőzösíthető folyadék vezettetik. A (b) kamrába csavarolt (a) elosztó lemeznek az (f) csa-' torna egyik falát alkotó része (g) áttörésekkel vagy nyílásokkal van ellátva, amelyek rézsútos helyzetűek úgy, hogy a belőlük kilépő vízsugarak az elégető kamra (h) falai közé irányulnak, a víz vagy másféle folyadéksugarak tehát a kamra (h) falaihoz ütköznek és ezt beborítják, minek következtében a kamrafalakon egy egyenletes vastagnak mondható vízréteg képződik, amely a falak káros fölhevülését meggátolja és a kamra kibocsátó nyílása felé való haladása közben gőzzé alakul át. A vizet sugárzó (g) lyukak méreteit úgy szabhatjuk meg, hogy a víz vagy más elgőzösíthető folyadék mennyisége már ezáltal is szabályozva legyen, azonban célszerűbb a lyukakat aránylag nagyra venni és a víz vagy más folyadék szabályozására egy (m) furattal ellátott (j) tárcsát alkalmazni, amely az (f) gyűrűs csatornába torkoló (i) vezetékbe van iktatva. A fő légáram az (n) csatornán át az (o) térbe lép, amelyet az elégető kamra fejrésze, továbbá az ebbe csavarolt (a) elosztólemez és az (e) gyűrű határol, amely az (o) teret a víz fölvételére szolgáló (f) gyűrűs csatornától elválasztja. A betóduló levegő először az (a) elosztó lemezbe ütközik és sok vékony sugárra oszlik, amidőn a lemez (p) lyukain áthalad. E sugarak aztán a következő (d) lemez (q) lyukai között fekvő lemezfalakhoz ütköznek, minthogy az (a) és (d) lemezek lyukai, amint már említve volt, egymáshoz képest eltolt elrendezéssel bírnak. A levegő tehát kényszerítve van, hogy oldalirányban az (a, d) lemezek közötti térnek azon részeibe is bejusson, amelyeket az (a) elosztó lemezen egyenes irányban áthaladó légsugarak nem töltenek ki. A «(d) lemez (q) lyukain átlépő légsugarak aztán a másik (d) lemez (r) lyukai között fekvő lemezfalakhoz ütköznek, minek következtében a levegő szétosztása még egyenletesebb lesz és végül a levegő aránylag csekély sebességgel lép be az utolsó lemez (r) nyílásain keresztül az elégető kamra tulaj donképeni belső terébe. Könnyen beláthatjuk, hogy a fönti berendezéssel az (n) csatorna főlégáramának minden helyi hatása ki van küszöbölve és a jellegzetes örvénylő áramok képződése meg van akadályozva. Az egymásra következő lemezek átbocsátó lyukainak bősége fokozatosan növekedik és az utolsó lemez lyukai már lehetőleg nagyok, de azért nem olyannyira nagyék, hogy a lemez megmaradt szilárd része ne legyen már képes hatásosan megtörni a
