58395. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet izzólámpák fonalainak állványukon való föltekercselésére

— 2 — sor állványkar számára, de lehetne természetesen e szám más is. A belül kúpos kiképzésű (d) gyűrű az (a) tengely fúrt és fölhasított végére szorítható föl s ezáltal rögzíti az (e) lámpaállványt, melyet előzőleg úgy toltunk a (b) centrális furatba, hogy az (f) állványkarok a (c) hasítékokon át nyúlnak radiálisan kifelé. Az (a) tengely másik végén gyönge súrlódással van a munkaasztalon forgatható (g) hüvelyben ágyazva úgy, hogy (h) recés tárcsája révén kézzel könnyen forgatható. Az (a) tengely körül, pl. az (f) állványkarok szögét felező síkokban elrendezett (i) pálcák az (a) tengellyel párhuzamosak lehetnek vagy azzal megállapított szöget zárhatnak be. Ez utóbbi elrendezés akkor szükséges, ha az állványra erősítendő fonaldaraboknak fölülről lefelé növekedő vagy csökkenő hosszúsággal kell bírniok. A (j) emelőkarok, melyek az (i) pálcákkal és az (a) tengellyel parallelogrammokat képeznek, e pálc%kat a tengelyhez kapcsolják. Mindegyik (i) pálca (k) csatlórúd révén az (1) gyűrűhöz van kapcsolva, mely az (a) tengelyen eltolódhat, de ezen mozgását az (a) tengely (m) válla határolja. Az (1) gyűrűnek helyzete állapítja meg az (i) pálcáknak egymástóli és a tengelytőli távolságát. E távolságot állandósíthatjuk s e célból az (n) rúgókat alkalmazzuk, melyek a pálcákat a tengelytől elszorítani igyekszenek, mimellett a gyűrű (o) részét, mely az (m) vállhoz fekszik, beállíthatóan képezzük ki. E célból a gyűrűt magát fölhasítva képezzük ki (p) és az (m) vállhoz ütköző (o) hüvelyrészre toljuk föl s a (q) csavar révén rögzítjük az (o) hüvelyen a szükségelt fonalhossznak megfelelő helyzetben. Az (i) pálcáknak ily módon való biztosítása a készülék teljes merevségét hozza létre és különösen célszerű akkor, ha a pálcáknak különböző távolságban kell állniok a tengelytől vagy ahhoz ferde helyzetet kell elfoglalniok. De az (i) pálcák és (a) tengely közti parallelogrammos csuklós kapcsolat helyett lehetne a pálcákat csak egyegy csuklóval a tengelyhez kapcsolni s ez esetben olyan módon alakítani, hogy a tekercselési helyzetben a pálcák igénybevett részei (melyekre a szál tekercseltetik) párhuzamosan álljanak az (a) tengelyhez. Az (i) pálcák emellett oly sajátságokkal vagy alakításokkal, pl. rovásokkal, gombokkal stb. képezhetők ki, melyek az állvány karjainak megfelelően a tekercselés könynyítésére szolgálnak. Mindenesetre szükséges az, hogy a pálcák úgy legyenek vezérelhetők, hogy a tekercselés befejezte után akár a pálcáknak a tengelyhez való közelítése, akár a tengely körüli elfordítása révén a szálakat fölszabadítsák és az állvánnyal való eltávolításukat lehetővé tegyék. A készülék következőképen működik: A készüléket a (g) hüvelybe tolva s a (gl) csavar révén a hüvelyen rögzítve, a mun] kás az (r) szál szabad végét a megfelelő (pl. az állvány talpától számítva a legelső) (f) állványkarra rögzíti alkalmas ragasztószer révén vagy mechanikusan. Ezután az egész készüléket a (h) recés tárcsa révén forgatja úgy, hogy a szál meghajolva, az egyik (i) pálca köré fekszik (1. ábra); a munkás azután a szálat a következő állványkarhoz rögzíti és így tovább. Ha az egész állványtekercsei ve van, akkor a munkás az (1) gyűrű hátrahúzása révén az (n) rúgók összeszorítása mellett az (i) pálcákat a tengelyhez közelíti úgy, hogy az eredetileg az (i) pálcák köré fekvő fonalrészek a pálcáktól fölszabadulnak úgy, hogy a (d) rögzítőgyűrű eltávolítása után az állvány a reá tekercselt szállal együtt a készülékből kivehető. SZABADALMI- IGÉNYEK. 1. Készülék elektromos izzólámpák szálainak a lámpaállványon való föltekercselésére, jellemezve egy a lámpaállvány rögzítésére szolgáló centrális rész és az ezen rész körül elrendezett, a centrális résztől előre megszabott távolságba beállítható pálcák által, melyek köré kanyarodik a fonal a tekercselés alkalmával és amelyek a tekercselés befejeztével a centrális rész felé közelít-