58385. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő

lehet elérni, hogy az irányzókészülékek (f, g) karokkal mereven össze vannak kötve és ezek a karok (h) rúd révén olyan csuk­lós összeköttetésben állanak, hogy ez a rúd az (f, g) karokkal és az alapvonallal csuk­lós parallelogrammot képez. Első sorban az egyik pld. (d) távcsövet a megfigyelt pontra irányítjuk úgy, hogy ez a pont annak szálkeresztjében megjelenik. Az (a, b) alapvonalat ezután a (d) távcső helyzetének megváltoztatása nélkül mind­addig forgatjuk, amig a megfigyelt pont a másik (e) távcső szálkeresztjében is megje­lenik. Az alapvonalnak ehhez szükséges forgása vagy ezen forgásnak megfelelő tá­volság a megfigyelt pont és megfigyelési hely között a távcsövek egyikével szilárdan összekötött (i) beosztáson leolvasható. A készülék az alapvonal egyik végpont­jában vagy annak más pontjában a három­lábú (k) állványra szerelhető, mint az a 2. ábrán föl van tüntetve, mimellett a ké­szülék megfelelően ki van egyensúlyozva. Ezen berendezésnél a két irányzókészü­lék vagy távcső optikai tengelyeit pontosan párhuzamosan rendezhetjük el, azonban az egyik pld. (d) távcső szálkeresztjét az op­tikát tengelyhez viszonyítva, a kivánt (y) szögnek megfelelő értékkel elállítjuk. Ezen foganatosítási alaknál a megfigye­léshez két irányzókészülék vagy távcső szükséges. A 3. ábrában olyan foganatosítási alak van föltüntetve, amelynél a megfigyeléshez csak egy távcső vagy irányzókészülék elég­séges. Az egyik (d) irányzókészülék irányzóten­gelyének meghosszabbításában az (a, b) alap­vonal egyik vége fekszik. A másik irányzó­készülék két (e, e') tükörprizmából áll, ame­lyek az alapvonal végein (a)-nál és (b)-nél akképen forgathatók, hogy fényvisszaverő­fölületeik, melyeknek függélyesei mindig a másik (d) irányzókészülék irányzótengelyé­vel párhuzamos síkban fekszenek, mindig v -^-szöget zarnak be egymással. Hogy a fényvisszaverőfölületeknek egymáshoz való hajlása változatlanul megtartható legyen, az (a, b) alapvonal a 3. ábra szerint a tü­körprizmákhoz erősített (f, f) karokkal, vala­mint az utóbbiakat egymással összekötő (h) rúddal csuklós parallelogrammot képez. Az alapvonal maga (a) végénél a két (e e') fényvisszaverőfölület függélyeseinek síkjára merőleges tengely körül forgatható és a tükörprizmák a csuklós parallelogramm révén az alapvonal által esetről esetre leírt szög felével elforognak és pedig a belső (e) tü­kör ugyanazon értelemben, mint az (a, b) alapvonal. A 3. ábra szerint ezt azáltal ér­jük el, hogy az (a, b) alapvonal az (o)-nál csuklósan megerősített szögemeltyú (1) karja révén a (h) rúddal csuklós összeköttetésben áll, mimellett az (I) kar ugyanolyan hosszú mint a csuklós parallelogramm (f, f) oldalai és ezekkel párhuzamos. A szögemeltyú má­sik (m) karja az (1) karral mereven van összekötve és külső villaalakú vagy hasí­tékkal ellátott végével a (d) irányzókészü­lék irányzótengelyében rögzített (o) csapot veszi körül, amelynek az alapvonal (a) vé­gétől való távolsága ugyanolyan nagy, mint a (p) forgási csapnak távolsága ugyanazon (a) ponttól. A (p, o, a) háromszög tehát az alapvonal bármely helyzetében egyenszárú háromszög és így az (a, b) alapvonalnak bizonyos szöggel való elforgatásánál az (1, p, o) szögemeltyú és a csuklós parallelo­gramm közvetítése révén a tükörprizmák s pontosan ezen szög felével forognak el. Természetes, hogy más készülékek is használhatók, amelyek az (e, e') tükröket az alapvonalnak (a) vége körül való el­forgatásakor az alapvonal szögsebességé­nek felével elforgatják. Az (e, e') tükrök magassága úgy van méretezve, hogy azok függélyes irányban mérve, az irányzókészü­lék látmezejének csak egy részére nyúlnak. Ha már most a (d) irányzókészüléket a megfigyelt pontra irányítjuk, akkor általá­ban két képet kapunk; és pedig egy köz­vetlen képet és egy oly képet, amelyet azok a fénysugarak adnak, amelyek a meg­figyelt ponttól először az (e') tükörre esnek és visszaverődés után ebben és az (e) tü­körben a (d) irányzókészülék felé mennek. Ha az alapvonal és ezzel együtt az (e, e')

Next

/
Thumbnails
Contents