58307. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkaliamid előállítására

— 2 -nátriumot tartalmazó ötvözeteknél az olvadási pont görbéje meredeken emelkedik, 10% nátriumot tartalmazó ötvözet 365° C.-nál 15°/o nátriumot tartalmazó ötvözet pedig 420° C.-nál olvad. Ettől a ponttól az olvadási pontgörbe fokozatosan esik. Ha nátriumamid előállítása céljából ammoniákot akarunk a megolvasztott ólomnátrium fölülete alatt vezetni, ezt oly hőmérsékletnél kell végezni, mely az ötvözet olvadási pontjánál lényegesen magasabb, mert ha a bevezetés az olvadási pont közelébe eső hőmérsékletnél történnék, a bevezető csövek •eltömődhetnének és üzemzavarok léphetnének föl. A nátriumamid előállítására legkedvezőbb hőmérséklet 340—360° között van. Célszerűen tehát lényegesen alacsonyabb hőmérsékletnél olvadó ólomnátriumot, vagyis az elektrolytos úton legolcsóbban •előállítható alacsony százaléktartalmú alkáliötvözeteket, pl. 6% ólomnátriumot alkalmazunk. Az az eljárás, hogy az ammoniákot a 117623. sz. német birodalmi szabadalmi leírás szerint megolvasztott ólomnátrium fölülete alá vezetjük, mint azt fentebb kimutattuk, nem előnyös, amennyiben az ebben leírt, nátriumfémmel dolgozó eljárásnak műszakilag tökéletlenebb a foganatosítási alakja. Ep így nem Casternek eljárásánál sem kedvező eredményre, ha a nátriumot az olcsóbb ólomnátriummal helyettesítjük, mert a keletkezett nátriumamid fajsúlya az ólomnátriuménál kisebb, úgy, hogy az az ólomnátrium fölületét födi és az ammóniák további behatását meggátolja, míg nátrium alkalmazásánál a nátriumamid a megolvasztott nátrium alá sülyed, úgy hogy a nátrium fölülete az ammóniák hatásának mindig ki van téve. Ugy tapasztaltuk, hogy rendkívül olcsó és műszakilag racionális módon állítunk elő nátriumamidot, ha az elektrolytos úton könnyen előállítható, alacsony százaléktartalmú ólomnátriumot 400° C.-nál alacsonyabb hőmérsékletnél, legelőnyösebben 34°—380° C. közt finoman szétosztott állapotban ammoniákgázzal kezeljük. Az alkáliötvözeteknek finom szétosztása a reakció nem várt gyorsítását idézi elő, úgy hogy a legnagyobb könnyűséggel lehet a bevezetett ammoniákgázt minden veszteség és fölösleges ammóniák alkalmazása nélkül elnyeletni. Az ammoniákot ennél az eljárásnál túlnyomás alkalmazásával vagy alkalmazása nélkül vezethetjük az alkáliötvözetekhez, ez előbbi esetben a reakció még kissé gyorsul, de általában nem szükséges, sőt a legtöbb esetben nem is célszerű a túlnyomás alkalmazása, mert ekkor csak a berendezés válik bonyolódottabbá. Eljárásunk különösen egyszerű foganatosítási alakja az, hogy a megolvasztott ötvözetet valamely gyorsan forgó, a reakcióedényben elhelyezett tárcsára folyatjuk és a centrifugálerő által az edény falai felé hajíttatjuk. Ekkor az ötvözet a tárcsához vezetett ammoniákgázt majdnem pillanatnyilag elnyeli és az edény fenekén a megolvadt ólom, ez utóbbi fölött pedig a nátriumamid gyűlik össze. Az üzem könynyen vezethető folytonos üzem gyanánt. A fejlődő hydrogén elég tiszta ahhoz, hogy mint hydrogént használjuk föl, az ólmot pedig a reakcióedényből közvetlenül az elektrolytos készülékbe vezethetjük át. Ebben az utóbbi esetben az amidgyártást sem kell oly módon vezetnünk, hogy az ammóniák az ötvözet, egész nátriumtartalmát elvonja, mert az elektrolytos készülékbe nátriumtartalmú ólmot ép oly jól vezethetünk vissza, mint tiszta ólmot, annélkül hogy veszteségek lépnének föl. Az eljárás foganatosítására használt berendezés rendkívül sokféleképen szerkeszthető. Ahelyett, hogy az ötvözetet a reakcióedényben forgó tárcsára folyatnók, pl. akként is eljárhatunk, hogy a megolvasztott ólomnátriumot a reakcióedény belsejében gyorsan forgó és egy fölül és alul nyitott hengerbe beépített csiga segélyével fölszívatjuk, a hengernek esetleg tányérrá is kiszélesedő fölső nyílásán pedig köröskörül kihajlíttatjuk és ily módon a legfinomabb részeit az ammoniákgázzal reakcióba hozzuk. Az egyes részecskékre szétosztott alkáliötvözet és ammóniák között a reakció oly gyor3, hogy az ammóniák teljes fölhaszná-