58295. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő vagy félig önműködő telefonközpontoknál
második kapcsolók számát a 10%-os beszélgetési sűrűségnek megfelelő számon túl ne nagyobbítsuk, hanem ellenkezőleg, ha csak lehet, ezen alul csökkentsük. A találmány tárgyát képező elrendezésnél valamely előfizetőcsoporttól kiinduló felhívások minden esetben oly második csoportkiválasztókhoz is eljuthatnak, melyeket más előfizetőcsoportok stb. előfizetői is elérhetnek. A második csoportkiválasztókhoz vezető összekötő vezetékeket ezért ép úgy vegyesen vesszük igénybe a fölhívásoknál, mint az első kiválasztók vezetékeit annál az ismert elrendezésnél, melynél két előzetes kiválasztó van alkalmazva, az eltérés csakis az, hogy mindegyik első csoportkiválasztót 10 második előzetes kiválasztónak tekintjük, melyek közül azonban csak az egyik, az illető előfizető részére rendelt második előzetes kiválasztó indul működésnek. Fokozódnak azok az előnyök, melyek a szükséges összekötő vezetékek számának csökkentéséből származnak és melyeket a vezetékeknek vegyesen történő alkalmazásával is részben el lehet érni, ha oly berendezéseket alkalmazunk, melyek az előzetes kiválasztóknál már magukban ismeretesek és azt a kiválasztófc elfoglaltnak tüntetik föl, mely az Összes, az illető kiválasztó részére hozzáférhető vezetékeket elfoglaltnak tüntetik föl. Míg azonban a második kiválasztóknak csakis akkor szabad elfoglaltnak föltűnnie, mikor valamennyi az ezek által elérhető (10) vezeték el van foglalva, a szóban levő elrendezésnél valamely első kiválasztónak már akkor kell elfoglaltnak föltűnnie, mikor csak egyik kontaktussorán az összes vezetékek el vannak foglalva. Ez a követelmény esetleg a szükséges első csoportkiválasztók számának növekedését jelenti, de ezt a növekedést a' második előzetes kiválasztók alkalmazásával vagy a csoportok egymásba fogódzásával érjük el. Hogy a szóban lévő elrendezésnél az első csoportkiválasztó a második csoportkiválasztóvaí szemben többszörös második előzetes kiválasztónak fogható föl és hogy kellő számú első kiválasztó esetében a második kiválasztók nagy mértékben váltakozva vehetők igénybe, a következő megfontolásokból fog kitűnni. Ha a második előzetes kiválasztók alkalmazásánál az első csoportkiválasztó előtt alkalmazott összes 10 második csoportkíválasztó el van foglalva, az összes első csoportkiválasztók is el vannak foglalva. Ha azonban az új elrendezésnél az a 10 első csoportkiválasztó, mely ugyanazon második csoportkiválasztók közül választ, el van foglalva még korántsem szükséges, hogy az egyik kontaktussorához tartozó összes második kiválasztók el legyenek foglalva, mert az első csoportkiválasztók egy része más kontaktussorokra lehet beállítva. Az a berendezés, mely az első csoportkiválasztót elfoglaltnak tünteti föl, mikor az egyik kontaktussoránál elérhető vezetékek el vannak foglalva előnyösen csakis azoknál a kontaktussoroknál alkalmazzuk, melyekhez központokat összekötő vezetékek vannak kapcsolva. Ugyanazon a módon, melyen az új kapcsolási elrendezésnél az első és második csoportkiválasztók összekötő vezetékeinek számát csökkenteni lehet, lehet 100000-es központnál a harmadik csoportkiválasztók számát is csökkenteni, ha a jelzett kapcsolási elrendezést a második és harmadik csoportkiválasztók között is alkalmazzuk. A kapcsolási elrendezés további ismétlése a harmadik csoportkiválasztók és vezetékkiválasztók között céltalan, mert itt az egynemű vezetékek száma csak tiz és ezeket mindazokhoz a harmadik csoportkiválasztókhoz, melyek a megfelelő száz előfizetőt elérhetik, sokszoros kapcsolásban párhuzamosan kell kapcsolni. A csatolt rajz 1. ábráján a találmány tárgyát képező 100000 előfizetős bálózat esetére látható. Az előzetes kiválasztókhoz, pl. a VW0.-.VW99 előzetes kiválasztók hoz kapcsolt 100 előfizető mindegyike a 10 első csoportkiválasztóhoz vezető vezetékek pl. az lx , 12 —lio vezetékek közül választ. Ez a 10 első csoportkiválasztó akként van bekapcsolva, hogy mindegyik más 99 első csoportkiválasztóval együtt mindegyik kontaktussorban 10 második csoportkiválasztó-
