58295. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő vagy félig önműködő telefonközpontoknál
Megjelent 1912. évi december hó 31-én. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI Km HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 58295. szám. VH/j. OSZTÁLY Kapcsolási elrendezés önműködő vagy félig önműködő telefonközpontoknál. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1911 január hó 4-ike. Elsőbbsége 1910 november hó 8-ika. Találmányunk önműködő vagy félig önműködő telefonközpontokra vonatkozik és tárgya oly kapcsolási elrendezés, mely a második vagy harmadik csoportkiválasztó, vagy az ezekkel egyenlő értékű összekötő berendezések és az ezekhez vezető összekötő vezetékek számát külön önműködő segédkapcsolók alkalmazása nélkül engedi csökkenteni. Ajánlották már eddig is önműködő telefonközpontoknál az első csoportkiválasztók számának csökkentésére azt az elrendezést, hogy az előfizető vezeték és az első csoportkiválasztó közé két önműködő összekötő berendezést kapcsoljunk be. Ajánlották továbbá más oldalról a második csoportkiválasztók és az ezekhez vezető összekötő vezetékek számának csökkentésére önműködő kapcsolóberendezések alkalmazását az első ós második csoportkiválasztók között. Találmányunk szerint ugyanezt a célt közbeeső kapcsoló berendezések alkalmazása nélkül érjük el. Ez az elrendezés különösen nagy hálózatok esetében előnyös, melyek több központból állanak és melyeknél az első és második csoportkiválasztók között a különböző központokat összekötő vezetékek vannak bekapcsolva, minthogy ekkor az elrendezés eme vezetékek számának csökkentését engedi meg, de előnyös oly hálózatoknál is, melyeknek csak egy központjuk van. Találmányunk szerint az első csoportkiválasztók, melyek önműködő kiválasztó berendezések (előzetes kiválasztók) közvetítésével több ugyanebbe tartozó előfizető részére vannak rendelve, az első és második csoportkiválasztókhoz vezető vezetékekkel akként vannak kapcsolva, hogy ugyanabban a kontaktussorban különböző összekötővezeték csoportokat választhassanak ki. Az eddig megépített összes berendezéseknél az ugyanahhoz a pl. 100 előfizetőből álló előfizetőcsoporthoz tartozó első kiválasztók azonos kontaktus soraikban ugyanazon második kiválasztók közül váj lasztottak. Ha már most az előfizetők közül többen beszélgettek ugyanazon a második csoportkiválasztók közvetítésével (mi egy városrészben lakó előfizetőknél gyakran megtörténhetik) esetleg beállhatott az az eset, hogy az illető 100 első kikapcsolóhoz sokszoros kapcsolásban párhuza-i mosan kapcsolt 10 második kapcsoló (melyek számát a maximálisnak fölvett 10% beszélgetési sűrűségnek megfelelően állapították meg) a beszélgetések lebonyolítására i nem elégséges. Kívánatos azonban, hogy a