58261. lajstromszámú szabadalom • Állványzat beton és vasbeton építkezésekhez

— 3 -nálhatók. A falak végén, vagyis az épületek sarkában a legtöbb esetben a zsalutartópárok egymástól való távola a szabványosnál kisebb úgy, hogy itt a legtöbb esetben elkerülhetetlen a kisebb zsaludeszkáknak az alkalmazása. Ivalakú falrészeknél használandó zsaluk egymás mellé állított lécekből állanak, melyek egymással hajlékony hevederek, vagy hasonlók által vannak összekötve. Az ilyen hajlékony zsalukat az (1) tartok között megfelelően hajlított, végeikkel a tartókhoz erősített merev abroncsokkal rögzítjük. A 2. ábrán föltüntetett, a (8) rudak megerősítésére szolgáló (13) állvány, melynek alakja tetszésszerinti lehet, célszerűen oly ismert szerkezetekkel van ellátva, melyekkel függélyes helyzetbe hozható és bizonyos mértékben emelhető és sülyeszthető, Ily szerkezetek ismeretesek, miért is azoknak részletes föltüntetése és leírása fölösleges. Azonkívül az állványon tetsüésszerinti ismert befogókészülékeket alkalmazunk, melyek az állványon eltolhatók és beállíthatók és melyek a (8) rudaknak könnyű és gyors befogására szolgálnak. Mindegyik zsaludeszkatartópáron legalább két, szükség esetén azonban több (3) kapcsolórúd van alkalmazva és pedig olyképen hogy az egymással összekötendő kapcsolórudak ugyanazon vízszintes síkban feküsznek. Ebből az a nagy előny is származik, hogy a betonmennyezeteket nem kell aládúcolni, hanem mint a 3. ábrán látható, a (11) betonmennyezet elkészítéséhez szükséges (12) alátétpallókat egyszerűen a (3, 7, ill. 8) rudakra helyezzük rá. A 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (13) állványt úgy állítjuk föl, illetőleg ez az állvány oly magas, hogy az állvány is a (12) pallónak és így a mennyezetnek is alátámasztására szolgál. Épen ebből a célból előnyös, ha a (13) állvány — mint már mondva volt — kissé emelhető és sülyeszthető, mivel a mennyezet elkészítése után az állvány sokkal könnyebben eltávolítható, ha azt kissé sülyesztjük. A külső falak zsaludeszkatartóinak (3) kapcsolórúdjai külső végükön, mint a 3. ábrán látható, (14) nyúlvánnyal vannak ellátva, mely (15) merevítőrúd vagy más célszerű kapcsolás segélyével van alátámasztva és kívánt helyzetében rögzítve. Az egy síkban fekvő (14) nyúlványokra pallókat helyezünk rá, miáltal folyosókat kapunk, melyek külön munkaállványnak a fölállítását fölöslegessé teszik. A folyosóknak a biztosítására a (14) nyúlványoknak külső végén függélyes (16) rudak vannak megerősítve, melyekre karfákat, deszkákat, hálót vagy rácsot erősítve, a folyosókat határoljuk. A falaknak belső oldalán azáltal képezünk folyosókat, hogy a (7), illetőleg (8) összekötőrudakra helyezünk rá pallókat. Ezek a munkafolyosók a vakolat és díszítési munkálatok elkészítésénél egyszersmind munkaállvány gyanánt is szolgálnak. A találmány tárgyát képező állványzatot emeletmagasságban állítjuk föl, és miután ebben a magasságban a falakat és mennyezetet elkészítettük és a falak és mennyezetek kellően megszilárdultak, a kész falakra és mennyezetekre a következő emelet részére állítjuk • föl az állványzatot, amint az a 3. ábrán látható, ahol is a belső zsalutartók a mennyezetre, a külső zsalutartók pedig a mennyezetet alátámasztó (3) kapcsolórudakra vannak fölállítva. A már kész falaknak állványzata a következő mennyezet állványzatának "elkészítése előtt szét is szedhető, jqikor is ugyanazok az alkatrészek a következő emelet állványzatához fölhasználhatók. A már kész falak állványának szétszedése után azonban a legfölső (3) kapcsolórudakat és (7) összekötőrudakat a falakba visszahelyezhetjük, mivel ezek a kapesolórudak egyrészt, mint már mondva volt, a külső zsaludeszkatartóknak alátámasztására szolgálnak, másrészt pedig a munkafolyosók részére szükségesek." Az ajtókat, ablakokat és egyéb falnyílásokat az eddigi szokásos módon készítjük el. Oly falaknál, melyek már valamely meglévő falhoz hozzátámaszkodnak, természetesen csak a belső oldalon állíthatunk föl zsalu-