58213. lajstromszámú szabadalom • Készülék bélyegek kiszolgáltatására

(h) továbbítókeréken van elrendezve. A to­vábbítókereken elrendezett (n) peckek fö­lött (a) hossztengelye irányában elmozdít­ható (c) iitközőpecek, ha az emelő (p) fo­gantyúját a nyíl irányába nyomjuk, elmo­zog, ha viszont az ellenkező irányban az (r) szögemelő fogantyúját nyomjuk meg, a (c) iitközőpecek az (a) peckekbe akad. El­rendezhető a készülék egy a továbbítókerék­kel kényszermozgással kapcsolt tárcsán is. A beosztásvonalra való pontos beállítás úgy az 1. mint a 2. ábrában föltüntetett készü­léknél elmellőzhető, amennyiben a helyes kiszolgáltatás még akkor is bekövetkezik, ha csaknem egy fél bélyeghossznyira el is térünk. Jelentékenyen egyszerűbbé válik a ké­szülék, ha a mozgó ütközőt közvetlenül az ujjunkkal helyettesítjük. E célra az 1. áb­rán föltüntetett készüléket is használhatjuk, ha a fogakat egy forgatható tárcsán ren­dezzük el, amelyet az önkapcsoló telefon­berendezéseknél használatos berendezések­hez hasonlóan kerületének azon helyén, amely az éppen kiszolgáltatandó bélyegek számával van megjelölve megfogunk s ez­után ezen bélyegszámnak megfelelőleg többé-kevésbbé elforgatunk, amíg csak uj­junk egy rögzített ütközőhöz nem ér. A tárcsa azután önmagától, például rúgóhatás alatt, mindenkor ismét visszatér egy má­sik ütköző által megszabott nyugalmi hely­zetébe. A 3. ábra egy ugyancsak ujjal működ­tetett még egyszerűbb kiviteli alakot tün­tet föl. A bélyegvezetéknek (A—B)-nél a 4. ábrákoü föltüntetett keresztmetszet adva, egyik ujjunkat csupán csak a kívánt osz­tályzatvonalra, amint azt például a (c) kör jelzi, kell rászorítanunk s azután ujjunkkal, a bélyegszalagra folytonosan nyomást gya­korolva, az (e) ütközőig kell haladnunk, hogy (a jelzett példa szerint) négy bélyegnyi hosszat letekercseljünk. Hogy ujjunknak a bélyegszalagra való szorítása biztosabban es egyszerűbben legyen kivihető, a bélyeg­vezeték (A—B)-nél az 5. ábrában föltünte­tett keresztmetszettel bírhat, amikor is a bé­lyegszalag két ujj közé fogható és így tol­ható az ütközőig. A 6. ábra a vezeték vé­gének keresztmetszetét tünteti föl s az itt kiképezett élen történik a bélyegszalag le­vágása. Miután mindezen készüléknél — függet­lenül a kiszolgáltatandó bélyegek számától — a mozgó ütközőt mindig ugyanazon szélső ^állásba hozzuk, lehetséges ezen szélső álláshoz képest állandó térbeli viszonyban oly berendezéseket közbeiktatni, amelyek a bélyegek tova csúsztatását a továbbítás alatt bizonyos meghatározott helyig aka­dálytalanul lehetővé teszik, viszont azon­ban, amint egy meghatározott bélyeg ezen helyre jut, azt megfogják és így a szalag leszakítását megkönnyítik. Ezen elrendezést példaképen a 7. és 8. ábrák mutatják be. A bélyeget a tengely körül forgatható és az (m) rúgó hatása alatt álló (k) lemez erősen a fölső vezeték­hez szorítja. A lemez csak akkor hajlik el a bélyegtől, ha a vele kapcsolatos (1) nye­let a nyíl irányában lenyomjuk. Hogy a bélyegszalagot ujjainkkal megfoghassuk, a vezeték alatt annak hosszában haladó (1) nyelet félre kell szorítani. A továbbítás tartama alatt ujjunk végig csúszik ezen nyélen, azt folyton oldalra nyomva, amint azonban ujjunk lesiklik róla, a nyíl vissza­mozog és a bélyegek megszorulnak. Hasonló kiviteli alakot mutat be a 9—11. ábra, ahol egyúttal a teljesen pontos be­állítás is lehetővé válik. Itt megszorító­szerkezet helyett a (z) tűket alkalmazzuk, amelyek a bélyegek közötti lyuksorba ha­tolnak és a bélyegszalagot bizonyos hely­zetében rögzítik. A tűket az (x) tengely kö­rül torgó (y) emelő fölemelése által a (w) pecek közvetítésével a lyuksorból kiemel­jük s azok csak az emelő leeresztése után hatolnak ismét a lyuksorba. Az (y) emelő egyidejűleg, mint alsó — réselt — csúsz­tatóvezeték szerepel s így amint a bélyeg­szalagot ujjaink közé fogjuk, minden to­vábbi nélkül fölemelt helyzetébe jut. A bé­lyegek továbbítás alatt az (y) emelő ezen fölemelt helyzetében marad és csak akkor ereszkedik újból vissza, amikor ujjunk tűi­ment rajta (azaz amikor azon bélyegek ju-

Next

/
Thumbnails
Contents