58174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a sörfőzéshez és malátázáshoz való víz javítására

erősebb mint a kálciumkarbonáté, csak nagyon tökéletlenül válik ki. Ha a károsabb szénsavas mágnéziát is lehetőteg ártalmatlanná akarjuk tenni, úgy a vízhez forralás •előtt megfelelő mennyiségű klórkáleiumot kell adni, minek folytán kettős cserebomlás útján szénsavas mész és klórmágnézium képződik. Egy másik eljárás — az u. nburtonizálás — értelmében, amely abban áll, hogy a cefrékhez gipszet adnak, a szénsavas mágnézia mágnéziuinszulfáttá alakul át, amely vegyület azonban ismét elég kellemetlen sajátosságokkal bír. A víz javítása a sörfőzés és maiátázás céljaira ennek a földalkálikarbonátoktól való messzemenő megszabadítása útján a találmány értelmében sokkal egyszerűbben és nevezetesen vegyszerek használata nélkül elérhető, ha a vizet nyomás alatt hevítjük •és azután a váladékoktól szűréssel vagy dekantálással megszabadítjuk. Ezzel az eljárással a kálciumkarbonát mellett a mágnézium szénsavas sói is karbonát és oxidhidrát keveréke alakjában tetemes mennyiségben kiválnak, míg az előnyösen ható sók, mint a klórkálcium és alkáliszulfátok mennyisége teljesen,, vagy pl. a földalkáliszulfátok tekintetében csaknem teljesen változatlan marad. Az eljárást célszerűen úgy foganatosítjuk, hogy a vizet zárt, nem egészen telt edényben egyidejű hevítés közben örvénylő mozgásba hozzuk. A víz erélyes kavarását a főzés közben a fűtőgőznek a vízzel való közvetlen keverése vagy mechanikai keverőszerkezet útján idézzük elő. Ez a módszer szemben a nyomás alatt való egyszerű hevítéssel azzal az előnnyel jár, hogy a sók kiesapása a koncentráció fokától teljesen független; ezenkívül a termikus energiát jobban kihasználjuk és a folyadék élénk mozgása következtében a víz a karbonátoktól nagyobb mértékben szabadul meg. Javasolták már (45115. sz. szabadalom) a kazán falain képződő lerakódás meggátlása végett a kazántápvíznek zárt, nem egészen íelt tartányokban egyidejű erélyes mozgás Jcőzben való főzését oly célból, ho:zy a keménységet okozó anyagok egyrésze finom, a vízben úszó zavarodás alakjában váljon ki, mire a tápvizet ezzel a váladékokkal együtt, vagy a kapott váladékot magában a kazánba vezetik be. Ez az eljárás annak fölismerésén alapszik, hogy azok a rendkívül finom váladékok amelyek ilyen kezelésnél a vízből kiválnak, önmaguk képesek a víz további koncentrálásakor a kazánban kiváló, keménységet okozó anyagok odasülését megakadályozni, amelyek főképen szulfátokból állanak. Az eljárás hatását akképen próbálják megmagyarázni, hogy a kazánvízben lebegő váladékok súrlódás útján gátolják meg a kazánban magában képzőgő csapadékoknak a falakhoz való tapadását. Valószínű, hogj? a kazánvízben finoman elosztott apró kristályok anyakristályok gyanánt szolgálnak, amelyek kristályosodási központok módjára a kazánban kristályos alakban kiváló keménységokozó anyagokat magukhoz vonzzák úgy, hogy a falakon szilárd réteg nem képződhet. Bárhogyan álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogy ott csakis az a cél, hogy a főzés "bizonyos módja révén a csapadék bizonyos fizikai sajátosságát érjék el, míg ezen csapadéknak sem mennyisége sem kémiai természete a 45115. számú szabalomban ismertetett eljárásra semmiféle jelentőséggel nem bír. Jelen eljárásnál ellenben a csapadék mikrokristályossága a legcsekélyebb befolyást sem gyakorolja. Sőt, tekintettel a reákövetkező szűrésre tulajdonképen olyan eljárás volna előnyösebb, amely durvább csapadékot ad. Az azonban, ami a jelen eljárásnál mérvadó, t. i. a karbonátok és nevezetesen a mágnézium karbonátjainak lehető, tökéletes kicsapása, az a kazánkőképződésének megakadályozására szolgáló eljárással egyáltalában ismeretessé nem vált és pedig annál kevésbbé, minthogy lényegesen függ a hevítés tartalmától is, hogy a bikarbonátoknak csak egyrésze válik-e ki, amint az a gőzkazánban a bevonat képződés megakadályozására elegendő, vagy pedig a kiválasztás lehetőleg tökéletes-e, amint ez a jelen eljárásnál szükséges. Egyáltalában nem volt tehát közelfekvő, hogy