58158. lajstromszámú szabadalom • Állomás drtótnélküli távirdához

elektromos rezgések fölfogására nemcsak a I közvetlenül e célra szolgáló antenna, hanem ezzel együtt a vertikális antenna is fölhasználható. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának különböző kiviteli alakjai vannak vázlatosan bemutatva és pedig: az 1. és 2. ábrák oldalnézetben és alaprajzban olyan elrendezést ábrázolnak, melynél a földantenna az átküldő légvezetéktől el van különítve és ehhez szimmetrikusan van elhelyezve, a 3. ábra olyan berendezést ábrázol, melynél a fölfogó antenna az átküldő légvezetékkel kombinálva van, végül a 4. ábra olyan berendezést tüntet föl, melynél a földantenna és a légvezetékantenna közös fölfogókészülékre hatnak. Az 1. és 2. ábrákon (a) egy normális átküldő antennát pl. úgynevezett ernyőantennát jelöl, mely a (b) transzformátoron át ismevt módon gerjesztetik. Ez antenna a távírójelek átküldésére szolgál, míg ezek fölfogása a (d, d) földlemezekhez csatlakozó (c) földantenna segélyével történik, mely az energiát az (f) transzformátor közvetítésével ismert módon a fölfogókészülékre viszi át. A rajzon az átküldő berendezés és a fölfogókészülék egyszerűség és áttekinthetőség kedveért nincsenek föltüntetve. Az (a) átküldő antenna, amint az a 2. ábrán látható, a fölfogó antennától oldalt és ehhez szimmetrikusan van elrendezve. Míg az átküldő berendezés minden irányban egyenlő erősen hat, a fölfogókészülék inkább azon irányból jövő jelekre reagál, melyben a földantenna elnyúlik. Amint azt már említettük, a földantenna az (a) légvezetéktől oldalt és ehhez szimmetrikusan van elrendezve és mindkét oldalon a két végéből kiinduló radikális (d) drótok segélyével több földlemezzel van összekötve. A több földlemez helyett természetesen mindegyik oldalon csupán egyetlen földlemezt is lehetne elrendezni. Lehetne továbbá a földlemezeket közvetlenül a föld fölött elrendezett és ettől elszigetelt vízszintes hálókkal vagy drótokkal is helyettesíteni ellensúlyok alakjában. A két földlemez egymástól való távolsága, illetőleg a földantenna hossza célszerűen körülbelül egy fél hullámhosszúsággal egyenlő. A földantennának az átküldő légvezetékhez képest szimmetrikusan való elrendezése folytán az átküldő antenna mágnes frekvenciájú áramának a fölfogókészülékre való visszahatása be nem következhetik. Ellenkezőleg: az átküldő antennából kiinduló hullámok pl. a 2. ábrán teljesen egyenletesen érik a földantenna két végét úgy, hogy zavaró potenciálkülönbségek az antennában föl nem léphetnek és ennek folytán egy második állomással való ellenbeszélgetés lehetővé van téve. Célszerű az átküldő légvezetéknek a földdel való összekötésére és kiegyensúlyozására szolgáló eszközöket egyszersmind a küldő antennának is a földdel való összekötésére és kiegyensúlyozására fölhasználni. A 3. ábra e berendezést pl. egy ellensúly együttes használatával mutatja be. A (g) ellensúly, mely az átküldésnél az (a) légvezeték kiegyensúlyozására szolgál, a (h) kapcsoló segélyével a földantennával köthető össze és így egyszersmind a földantenna képezésére is fölhasználható. Az ellensúly helyett az 1. ábrán az átküldő légvezetékhez használt, a földdel való összekötésre szolgáló berendezés szolgálhat a földantenna számára is. Míg az átküldésre kizárólag a légvezeték antenna szolgál, célszerű a fölfogáshoz egyidejűleg mindkét antennát használni, ami ezek közel egymáshoz történt elrendezése folytán könnyen lehetséges. A 4. ábrán egy ilyen elrendezés látható. Ez esetben a két antenna által fölvett energia összegezése az (i) közbenső áramkörön át a közös (k) detektoráramkörben történik és az erősbödött jelek a telefonban észlelhetők. Itt is célszerű a két antennát egymáshoz közel és szimmetrikusan elrendezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Állomás drótnélküli távirdához, jellemezve két olyan antenna elrendezése által, melyek egyike légvezeték gyanónt van kiképezve és az átküldésre, míg másika földantennaként van alkotva és