58115. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromos rezgéskörök önindukciójának folytatólagos változtatására

egy, a szembenfekvő csévéhez igen közel fekvő síkba helyeztetnek, ezek az 1. és 2. ábrákon számokkal vannak megjelölve és az 1. ábrán úgy vannak elrendezve, hogy két tetszőleges egymással szembenálló vezető pi. a (3) és (3') között maximálisan oly feszültségkülönbség léphet föl, amelyik egyenlő a két (3) vagy (3') vezető egyikén belüli feszültség amplitúdó növekedésével. Ez a feszüítségkülönbség tehát még csak két szomszédos vezető között uralkodó feszültségkülönbség nagyságát sem éri el. Az 1. ábra azon vezetőit ellenben, melyeknek a csévének egymásfelé való mozgásakor lényegesen magasabb potenciálú vezető mellett kell elhaladniok pl. az (a, b, c) vezetőknek a (d' c', b', b') vezetőkkel szemben való mozgatásakor a cséve síkjából kihelyeztetnek, amit a jelen esetben. a cséve végeknek egyszerű lehajlítása, által érünk el. A példaképeni két (a) és (c') vezető között föllépő potenciálkülönbség ezáltal ártalmatlanná tétetik. Ha az 1. ábrán vázlatosan föltüntetett csévének önindukció hatását azáltal akarjuk növelni, hogy egy szembenfekvő cséve mezejéből kilépő csévemenetekoek rögtön egy az utóbb említett cséve felé irányított mezőt állítunk szembe, úgy a 2. ábrán föltüntetett négy (81, S2, SÍ', S2',) csévét kell alkalmazni. Ha ezen tekercseket is párhuzamosan kapcsoljuk úgy, hogy négy ág keletkezik, akkor a variációlehetőség csekély, ha azonban mind a négyet egymás mögé kapcsoljuk úgy közöttük az egyes tekercsek meneteinek számai szerint az egész rendszerben tetemes feszültségkülönbségek lépnek föl. Lehet például olyan tekercselést választani, amelynél két csoport párhuzamosan kapcsolható és a mindenik csoporthoz tartozó két C3éve egyetlen egy folytonos vezető által képeztetik, amely úgy van elrendezve, hogy a vezető azon a helyen, ahol az egyik csévéről a másikra megy át, mindenkor a cséve szembenfekvő oldalára került. Ezáltal, mint ez a 2. ábrából látható tényleg elérjük hogy az (81) és (S2) cséve számokkal megjelölt hosszvezetőivel (2. ábra) szembe jut. nak az (81' S2') cséve vezetői legnagyobb feszültségkülönbség mellett, mely feszültségkülönbség egyenlő lesz az (A) és (B), illetőleg (A) és (C) pontok közötti feszültségamplitúdó növekedésével. Az egyes szembenfekvő vezetőkben uralkodó potenciálkülönbség a 2. ábra szerint kapcsolt elrendezésnél is két szomszédos vezetőben föllépő és a berajzolt pillanatnyi áramirányokból könnyen megállapítható feszültségkülönbség alatt marad. Mivel minden egyes cséve végei azonos okból itt is ki vannak hajlítva, mint az 1. ábrabeli kapcsolásnál, úgy az egész rendszerben a közelfekvő vezetőkben föllépő feszültség itt is minimális. A 2. ábrán vázlatosan föltüntetett csévéket koncentrikus hengerköpenyként is képezhetjük ki úgy, hogy azok a közös tengely körül egymáshoz képest tetszőlegesen forgathatók legyenek (3. és 4. ábra). Az 1. és 2. ábrán megadott kapcsolásokat természetesen akkor is alkalmazhatjuk, ha az egyenes mozgásirány helyett a mozgás egy kor kerületén történik, mint az 5. ábrán történik. Ezenkívül az öninstrukcióvariációt akkor is elérhetjük, ha az (Sl, S2) csévéket a 7. ábrán látható módon a nyíl irányában O—O tengely körül egymásfele csappantjuk. Ha továbbá az (Sl, 81',) csévéket (7. ábra) a nyilak irányában a (Q) tengelyek körül átcsaphatóan akarnánk kivinni, úgy a vezetőanyagnak rendkívül előnyös elektromos kihasználása mellett egy elektromosan igen hatásos változtatható önindukció keletkeznék. Egy így keletkező változtatható önindukció gyakorlati kiviteli alakja a 6. ábrán vázlatosan van föltüntetve. Ez lényegében a 2. ábrán bemutatott kapcsolás egyik feléből áll, amely itt közös szegélyeikhez mozgathatóan kötött (A, B, C, D) síkokra van alkalmazva. A folytatólagos önindukció változást azáltal érjük el, hogy az egégz képződményt csücskőalakúlag egymásbarakjuk, vagy széthúzzuk. (Oly metódus, amelyet változtatható kondenzátoroknál már használtak.) Az egyik határt (legnagyobb önindukció) azáltal érjük el, hogyha az (A)