58055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék cukorrépaszörp tisztítására
alá, mint ezt a kezelendő szörp természete és kezdeti lugtartalma .megkívánja. Erre a célra mindegyik kazán iá szörpnek a kénessavval való keverésére szolgáló (a) •A diffúzió által nyert cukorrépasziörpnek tisztítására szolgáló jelen eljárás szénsavnak, valamint kénessavnak (gáz vagy folyékony kénessav-anhydrid alakjában való) alkalmazásában áll. Répacukorgyárakban a szörpnek vagy szirupnak a tisztítótelítés után kénessavval való kiegészítő tisztítására és derítésére eddig használt elj aras ,a következőkben állt: 1. A diffúzió által nyert cukorrépaszörpöt két telítési helyen szénsavval és egy harmadikon kénessavval kezelik, míg a visszamaradó lúgosság bizonyos fokig nem csökkent; ezután a kénessavval kezelt szörpöt leszűrik és lepárolják. 2. A diffúzió által nyert szörpöt előbb három helyen szénsavval telítik és ezután a negyedik telítés közben kénessavval ke^ zelik. 3. A diffúzió által nyert szörpöt egyáltalán nem kezelik kénessavval; két vagy ! három telítési helyen mésszel és szénsav- j val kezelik és azután lepárolják; az emel- j lett bizonyos fokig kondenzált szörpöt ké- J nessav behatásának teszik ki, mimellett j kezdeti lúgtartalma csökken. 4. A kénessavval való kezelés egyidejűleg két vagy három helyen történik, és pedig az egyik helyen a szirupot kezelik, a másodikon az első termény lefolyatott részét és így tovább. Répacukorgyáraknál a kénessavat alkalmazó és hasznosító mindezek az eljárások jelentékeny hátrányokkal járnak: A szörpnek a második és harmadikszénsavtelítés után kénessavval való kezelésénél mindig annak ,a veszélynek vagyunk kitéve, hogy a racionális termelésnél vegyészetileg megengedett határt túllépjük és ily képen a kén a szörpnek semleges tulajdonságát vagy, mi még rosszabb, savanyú vegyhatását idézi elő. Minden figyelmesség mellett is a munkás, könnyen elérheti azt a határt, hol a savanyú vegyhatás kezdődik, minthogy a második és a harmadik telítésből származó lúgtartatom igen gyönge. A kénezett szörpnek magas hőfokánál a savanyú vegyhatás, bárminő csekély is, 'sőt a semlegesség isi veszélyes. Ezért a szörp kéneEését rendesen elhagyják és ezt a murikát a szirup földolgozási helyén végzik el, vagyis a ké^nezésnek a lepároló készülékből! jövő vastagon folyós szirupokat vetik alá. A szirupot a kénessav behatásának oly mértékben teszik ki, hogy lugtartalma lehetőleg csökkenjen. Ennek a munkának haszna azonban igen csekély. Először is a kénessavnak ezekre a szirupban az aránylag hosszú ideig tartó magas lepárolási hőfoknál létrejövő színező anyagokra való behatása lényegesen gyöngébb, mint a szörpre való behatása, melyben a festékanyagok is aránylag csekélyebb mennyiségben és vegyi tulajdonságaik folytán a kénessav beihatása miatt könnyebben vannak kitéve. A szirupok kénezése továbbá néha bizonyos időkben, különösen a cukor földolgozási idejének utolsó heteiben teljesen lehetetlen, midőn a szörp a letárolásnál valaminő okból kifolyólag kezdeti lugtartalmának nagyobb vagy kisebb mennyiségét elveszti és a lepárolás által nyert szirup gyönge lugtartalommal bír; ily szirup leggyöngébb kéneizésénél is azon veszélynek vagyunk kitéve, hogy az teljesen semlegessé válik, isőt, hogy savanyú vegyhatást kezd mutatni. Éppein ezért sok.gyár a szirup kénezését teljesen elhagyja, mert a kénessav jótékony hatásának hasznosítása ilyképen lehetetlennek mutatkozik. Csakis a lefolyatott szörp kénezésére; való szorítkozás a cukortermelés racionális berendezésénél nem elegendő. A föltalálok tapasztalata szerint a kénessavval való kezelésnél |a cukorszörpben keletkező kénessavas mész oldhatósága ugyan csekély, azonban a szörpben való jelenléte mégis káros behatással lehet. A kénessavas mésznek csekély oldhatósága még csökkenthető azáltal, hogy