58024. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ragasztóanyag előállítására

— 2 megszárított 90 kg. keményítőtartalmú terméket 45 — 136 kg. vízzel keverünk és ha a keveréket alaposan összekavartuk, 9 kg. koncentrált marónátronoldat (1 rész marónátront 1=2 rész vízben oldva) keverünk hozzá. A marónátron hozzákeverését rendkívül lassan végezzük, hogy hatását a keverékben lehetőleg egyenletesen fejtse ki. Kezdetben a tömeg külsőleg csak igen kis mértékben változik meg, de rövid idő multával tejfölszerűvé és azután pépszerűvé válik úgy, hogy csak nehezen lehet kavarni. Mikor a marónátronnak körülbelül felét hozzákevertük, a tömeg fölszíne gyöngén foltossá és a tömeg végül porcellánszerűen áttetszővé válik. Ha most a marónátron hozzáadását folytatjuk, a kavarótartály szélein és a kavarószerszám mellett derültebb anyag gyűlik össze. Mikor már az összes marónátront hozzákevertük a keverékhez, a fölszínen úszó keményítő és marónátron minden nyoma eltűnik és keményítő, marónátron és vízhomogén, kocsonyaszerű vegyülete képződik. Hogy ezt a vegyületet a levegő szénsav- és nedvességtartalma el ne bonthassa, ahhoz előnyösen még kevés marónátront adunk. A tömeghez egészben legföljebb 14% marónátront, vagy aequivalens mennyiségű más anyagot adhatunk úgy, hogy a kész ragasztó anyagban kevés szabad alkáli marad Mtra. Kitűnt, hogy magasabb hőmérsékletnél kisebb alkálimennyiség is elégséges. A nyersanyagot alkálikus anyaggal kezelhetjük a következő módon ís: a száraz szénhydrátot mindenekelőtt kevés vízzel •összekeverjük, a keverékhez azután nátriumszuperoxydot ádunk oly oldat alakjában, mely 20 s. r. vízben 1. s. r. szuperoxydot tartalmaz és pedig a szénhydrát súlyának0 25—1%-ának arányában. Kevéssel ezelőtt vagy ezután 0-25—0 5 szénhydrát súly százalék marónátront is adunk a keverékhez oly oldat alakjában, mely 10 s. r. vízben 1. s. r. marónátront tartalmaz. A keveréket ezután 12 óráig állandóan kavarjuk, de hő alkalmazása nélkül. Az ekként előállított félgyártmányt azután a föntebb leírt módon további műveleteknek vethetjük alá. A nátriumszuperoxyd a szénhydrát vízelnyelő képességét rendkívül nagy mértékben csökkenti, anélkül, hogy a szuperoxyd a szénhydrátot oly erősen megtámadná, mint a föntebb említett kénsav. A szénhydrátot nem kell okvetlenül egyidejűleg a nátronszuperoxyd és az alkáli hatásának kitenni, lehet a szénhydrátot egyideig az egyik és aztán a másik anyaggal kezelni. A második műveletnél a keverék aránylag már kevés víz hozzáadásánál is félig folyékonnyá válik. Alkáli hozzáadásánál több-kevesebb cellulóza és szénhydrát oldódik, mimellett az alkáli ezekkel és a vízzel vegyül. A hő hatása a keményítő molekuláknak a maróalkálimolekulákkal való vegyülését elősegíti és pedig egy molekula maróalkáli mindig több molekula keményítővel vegyül. Kísérletek azt igazolják, hogy a szénhydrátban az eljárás első fázisában a keményítő-cellulóza mennyisége növekedett, minek következtében a szénhydrátot kevesebb víz alkalmazásával lehet jó ragasztó anyaggá átalakítani, mint eddig. Ezért az első műveletben előállított terméknek ragasztó anyaggá való átalakítására, 1—3 rósz víz alkalmazása elégséges. A nyert ragasztóanyag jó minősége ama kémiai hatásnak tulajdonítható, melyet a maróalkáli a cellulózára gyakorol, mikor evvel vegyül. A cellulózát nem szabad azonban teljesen oldható keményítővé átalakítani, hanem elég cellulózának kell visszamaradnia, hogy a ragasztóanyag szívós legyen. Az ebbe az enyv-oldatba bevezetett vizet később ki kell űzni, mert a ragasztóanyag száradása egyébként igen hosszú időt vesz igénybe és a ragasztóanyaggal bemázolt fa vetődhetik. Ezért az új eljárás szerint kevés víz hozzáadása által koncentrált enyvoldatot készítünk, melyet minden további víz hozzáadása nélkül fölhasználhatunk. Az új eljárás szerint előállított ragasztóanyag átlátszó, szagta'an, megtisztított fö-