57979. lajstromszámú szabadalom • Ércpörkölő kemence

•adunk. A (W) csavaranyát az (Y) kilincskerék kilincse reteszeli el. Ezen kilincset a (G) maghoz erősített (7) haránttártón elrendezett horog működtetheti. Az (X) tengelynek ezen függélyes irányú elmozgása a (K) kar útjának végén következik be és az (X) tengely lefelé mozgatása által a (K) karnak az (L) csap körül való kilengését idézi elő; a (Q) tengelynek fölfelé haladó mozgása ennél fogva gyorsabban szabadítja föl a (K) kar külső végét, mint a belsőt, mely a pörkölendő anyagban bent maradhat. Lefelé haladása alkalmával tehát a kar azon pörkölendő anyagmennyiséget, mely még körzetében van, ismét fölfelé hozza, még pedig a középen fekvő anyagnak megfelelő lassan való előre .mozgatása mellett. A (K) kar forgó mozgása és a függélyes mozgás könnyen szabályozható és változtatható meg a zárókilincseket működtető horgok helyzete és hossza segélyével. Ha ezeket szabályoztuk, a mozgás teljesen önműködő. Az előzőkben jelzett mozgásokat a példaképen leírt szerkezettől eltérő szerkezettel is elérhetjük; hajtóerő gyanánt elektromosságot is alkalmazhatunk, mely a különböző mozgásoknak elérését oly kontaktusok segélyével teszi lehetővé, melyek a. villamos áramot ki- és bekapcsolják és ily módon az egyes berendezéseket- üzembe vagy üzemen kívül helyezik, mimellett a mozgást egy átkapcsoló fordítja meg. Ez éppen oly könnyű szerrel vihető karesztül, mint gyalúgépeknél, emelőgépeknél és egyéb efféle készülékeknél, amelyeknél az iegyik szerv mozgása a másikhoz képest könnyen létesíthető a kontaktusok ki- és bekapcsolása által. Ilyen szervek a jelen esetben: 1. A (H) támasz a maghoz viszonyítva. 2. A (K) kar a (H) támaszhoz viszonyítva. 3. A (G) mag a kemencéhez viszonyítva. A (C) garatból jövő ércet a (D) elosztó •osztja szét. Ezen ércelosztó közös tengelyen elrendezett két szállítócsigából áll, melyeknek menetei ellentétes irányúak, mimellett a csigák menetel különböző emelkedésű, mely emelkedés a beadagolás helyének a kemence középpontjától való távolságától függ. Ezen elosztócsigákat az (R) tengely közvetítésével (mely a vízszintessel körülbelül 90°-nyi szöget zár be) kúpos fogaskerekek és oly (8) kilincskerék- és kilincsrendszer mozgatja, mint amilyen az ismert kompressziós önolajozóknál használatos. A kilincs hajtóemelője ide-oda mozgattatik, az elosztó állandóan ugyanazon értelemben forog, mint amilyen az azt hajtó tengely forgási iránya. Ezenfölül az érc elvezetésének szabályozása igen kényelmes és tág határok között változtatható. A pörkölt érc az (F) tölcsérbe hull (5. és 6. ábra), melynek tolóajtói rendszerint zárva vannak és a (H) támasz mindenkori lefelé haladása alkalmával önműködően kinyílnak; ezáltal elkerüljük, hogy levegő áramoljon állandóan a tűzhelyhez. Hellyel-közzel alkalmazott légnyílásos ajtók a kemence bejárását és friss levegővel való ellátását teszik lehetővé azon pontokon, amelyeken szükséges. A fenék csavarmenete elegendő nagy arra, hogy a gázok átáramlására széles utat hagyjon szabadon. A leírt kar sokkal sűrűbb ércréteget képes ellapátolni, mint az, amelyik csúszik anélkül, hogy forogna is. Ezt szabályos kavarás által eszközli, amellyel ia réteget megforgatja és a pörkölés is gazdaságosabb és tökéletesebb. A kar nem marad benn a kemence legaktivebb részében, hanem ezen csak áthalad és miután az (F) tölcséren túlhaladt (6. ábra), megszemlélhető; a levehető (9) csapó a hozzáférhetést teszi lehetővé és a (10) csapóajtóval, ha fölemeljük, a kemencét elzárhatjuk. A (K) kar (1. ábra) az üreges (11) magból és a fogakkal biró (12) köpenyből áll; a belső (13) csövön át bevezetett folyadék a (11) magnak és a (12) köpenynek hűtésére szolgál. Attól nem kell tartanunk, hogy a kemence víz alá kerül, mivel a kellő mértékben lehűtött (11) ma-