57947. lajstromszámú szabadalom • Feszítőszerkezet a munkadaraboknak forgatására szakaszosan ható hengerekkel és állandó előretolással dolgozó hengerjáratok számára

menynek minden nagyobbítása és ;az anyagfeszültségnek minden csökkentése a súly nagyobbításával és iennek megfelelően a menetek káros saját rezgéseinek növelésével jár, mert a rúgónak tömege a forgási tengelytől bizonyos távolságban van elrendezve. 2. Rúdalakú 'torziós rúgónál az egyes rudak számának nagyobbításával vagy kisebbítésével ;

a rúgónak erősségét és rugalmasságát meg lehet választani, míghajlításra igénybe vett rugóknál ez csakis a rúgónak körülményes kiváltásával válik lehetővé. 3. A rúgónak kiváltása és utánfeszítése sokkal könnyebb. További előny még az is, hogy a feszítőrúgót, mivel ©z a hajtótengelybsn van elrendezve, egyrészt lehető közel alkalmazhatjuk a hengerekhez, másrészt pedig a gyorsítandó tömegeket lényegesen csökkenthetjük:. Ajánlották ugyan már eddig is, hogy a tövisre húzott Munkadarab hajtóművébe bizonyos rugalmasság hozassák be oly módon, hogy a tövis a munkadarab mögött egy bizonyos hosszúságú szakaszán ken resztalakú harántmetszettel képeztessék ki, vagyis, hogy a tövis a harántmetszetnek kisebbítése következtében bizonyos mértékben rugalmassá tétessék. Minthogy azonban ekkor |a tövis rugalmas része aránylag csak rövid lehet, a rugalmasság maga sem kielégítő és laz anyag oly nagy mértékben van igénybe véve, hogy a tövis tartóssága sem megfelelő. A mellékelt rajzten la találmánynak két foganatosítási alakja van példaképen feltüntetve, melyeknél az új feszítőszerkezet planétaszerűen mozgó munkahengerekkel biró hengerjáratnál van alkalmazva. Az 1. ábra a hengerjáratnak függélyes hosszmetszete, .a 2. ábra metszet az 1. ábrának 2—2 vonala szerint, nagyobb léptékben,, a 3. ábra a második foganatosítási alaknak az elsőtől eltérő részét ábrázolja ^hosszmetszetben. Az (s) szánnak mellső végén (1. ábra) a (t) tövistartó van ágyazva, mely ismert módon tartja a (d) tövist és az erre fölhúzott kihengerlendő '(w) csőtuskót. A(t) tövistartónak folytatásában fekvő (a) hajtó tengely ürös és a (t) tövistartóval a rúdalakú (f) torziós rúgó útján van összekötve, melynek tegyik vége az (a) tengelyhez, másik lyége pedig a (t) tövistartóhoz van megerősítve. Az (a) tengelynek és a tövistartónak egy-egy vége (2. ábra) karomfcapcsolás 'módjára az (al) és (tl) toldatokkal van ellátva, melyek méretezése olyan, hogy az (a) tengely a (t) tövistartóhoz viszonyítva, az (f) rúgó megfeszítése céljából sa hengereknek munkaszakasza alatt elfordulhasson. Az (al, tl) karmok egyidejűleg a rúgónak meg nem engedett és túlságos elcsavarását is meggátolják. Mikor az (a) tengely a 2. ábrában föltüntetett nyíl irányában forog és a tövistartő a munkaszakasz alatt nyugalomban van, az (f) rúgó megfeszül, a tövistartó pedig a tovább forgott hajtótengelyt a rúgó hatása alatt csak akkor követi, mikor a hengereknek munkaszakasza befejeződött. Az elfordulást a (tl) toldattok ismert módon határolják. A 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (al, tl) karmok hiányzanak. Ebben az esetben a rúgónak elcsavarodása nincs határolva, illetve az elcsavarodásnak foka nincs pontosan megszabva. Az (f) rúgó egyetlen körharántmetszetű vagy lapos rúdból vagy több ily rúdból álló nyalábból lehet alkotva. Az (f) rúgót kényelmesen utánfeszíthetjük, amennyiben a rúgónak jobb vége (1. ábra) az (a) tengelyben forgathatóan ágyazott (b) csapba van befogva, melyet a rúgó utánfeszítése céljából elforgatunk és azután egy vagy több (i) harántpecek segélyével az (a) tengellyel ismét összekötünk. Ez az utánfeszítés aa 1. és 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál akkor válik szükségessé, mikor az (f) rúgónak a kellő kezdeti feszültségét meg akarjuk adni, vagy mikor annak feszültsége idő multával csökkent. Az (a) tengelynek állandó forgását a (h, hl) fogaskerékátté-