57947. lajstromszámú szabadalom • Feszítőszerkezet a munkadaraboknak forgatására szakaszosan ható hengerekkel és állandó előretolással dolgozó hengerjáratok számára

menynek minden nagyobbítása és ;az anyag­feszültségnek minden csökkentése a súly nagyobbításával és iennek megfelelően a menetek káros saját rezgéseinek növelé­sével jár, mert a rúgónak tömege a for­gási tengelytől bizonyos távolságban van elrendezve. 2. Rúdalakú 'torziós rúgónál az egyes ru­dak számának nagyobbításával vagy ki­sebbítésével ; a rúgónak erősségét és ru­galmasságát meg lehet választani, míghaj­lításra igénybe vett rugóknál ez csakis a rúgónak körülményes kiváltásával válik lehetővé. 3. A rúgónak kiváltása és utánfeszítése sokkal könnyebb. További előny még az is, hogy a feszítő­rúgót, mivel ©z a hajtótengelybsn van el­rendezve, egyrészt lehető közel alkalmaz­hatjuk a hengerekhez, másrészt pedig a gyorsítandó tömegeket lényegesen csök­kenthetjük:. Ajánlották ugyan már eddig is, hogy a tövisre húzott Munkadarab hajtóművébe bizonyos rugalmasság hozassák be oly mó­don, hogy a tövis a munkadarab mögött egy bizonyos hosszúságú szakaszán ken resztalakú harántmetszettel képeztessék ki, vagyis, hogy a tövis a harántmetszetnek kisebbítése következtében bizonyos mér­tékben rugalmassá tétessék. Minthogy azonban ekkor |a tövis rugalmas része aránylag csak rövid lehet, a rugalmasság maga sem kielégítő és laz anyag oly nagy mértékben van igénybe véve, hogy a tövis tartóssága sem megfelelő. A mellékelt rajzten la találmánynak két foganatosítási alakja van példaképen fel­tüntetve, melyeknél az új feszítőszerkezet planétaszerűen mozgó munkahengerekkel biró hengerjáratnál van alkalmazva. Az 1. ábra a hengerjáratnak függélyes hosszmetszete, .a 2. ábra metszet az 1. ábrának 2—2 vo­nala szerint, nagyobb léptékben,, a 3. ábra a második foganatosítási alak­nak az elsőtől eltérő részét ábrázolja ^hosszmetszetben. Az (s) szánnak mellső végén (1. ábra) a (t) tövistartó van ágyazva, mely ismert módon tartja a (d) tövist és az erre föl­húzott kihengerlendő '(w) csőtuskót. A(t) tövistartónak folytatásában fekvő (a) hajtó tengely ürös és a (t) tövistartóval a rúd­alakú (f) torziós rúgó útján van össze­kötve, melynek tegyik vége az (a) tengely­hez, másik lyége pedig a (t) tövistartó­hoz van megerősítve. Az (a) tengelynek és a tövistartónak egy-egy vége (2. ábra) karomfcapcsolás 'módjára az (al) és (tl) toldatokkal van ellátva, melyek mérete­zése olyan, hogy az (a) tengely a (t) tövistartóhoz viszonyítva, az (f) rúgó meg­feszítése céljából sa hengereknek munka­szakasza alatt elfordulhasson. Az (al, tl) karmok egyidejűleg a rúgónak meg nem engedett és túlságos elcsavarását is meg­gátolják. Mikor az (a) tengely a 2. ábrá­ban föltüntetett nyíl irányában forog és a tövistartő a munkaszakasz alatt nyuga­lomban van, az (f) rúgó megfeszül, a tö­vistartó pedig a tovább forgott hajtóten­gelyt a rúgó hatása alatt csak akkor kö­veti, mikor a hengereknek munkaszakasza befejeződött. Az elfordulást a (tl) toldat­tok ismert módon határolják. A 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (al, tl) karmok hiányzanak. Ebben az esetben a rúgónak elcsavaro­dása nincs határolva, illetve az elcsava­rodásnak foka nincs pontosan megszabva. Az (f) rúgó egyetlen körharántmetszetű vagy lapos rúdból vagy több ily rúdból álló nyalábból lehet alkotva. Az (f) rúgót kényelmesen utánfeszíthetjük, amennyiben a rúgónak jobb vége (1. ábra) az (a) ten­gelyben forgathatóan ágyazott (b) csapba van befogva, melyet a rúgó utánfeszítése céljából elforgatunk és azután egy vagy több (i) harántpecek segélyével az (a) tengellyel ismét összekötünk. Ez az utánfeszítés aa 1. és 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál akkor válik szükségessé, mikor az (f) rúgónak a kellő kezdeti feszültségét meg akarjuk adni, vagy mikor annak feszültsége idő multával csökkent. Az (a) tengelynek ál­landó forgását a (h, hl) fogaskerékátté-

Next

/
Thumbnails
Contents