57902. lajstromszámú szabadalom • Kaparókés-elrendezés mélynyomógépek számára

II. ábra a berendezés egy részének fölülnézetét, a III. ábra a berendezés oldalnézetét és részleges metszetét, a IV. ábra pedig egy részletnek nagyobb léptékű metszetét mutatja. A rajzokon (A) a gép állványa, (B) a képhenger, (C) a nyomóhenger és (D) a kaparókés. A IV. ábra szerinti nagyobb léptékű metszet a kaparókésen és ennek két részéből álló (E) tartóján át van véve, amelynek részeit a (W) csavar szorítja egymáshoz. A (D) kaparókés jóval hosszabb, mint a (B) képhenger, pl. a föltüntetett esetben kb. kétszerte hosszabb a hengernél. Hogy a kaparókés egész hosszában egyenletesen kopjék, a kés oly nagy távolságra tolatik el hosszirányban, aminővel a képhengernél hosszabb. E célból az (E) késtartó a (J) ágyakban ide-oda mozgatható (M) tengellyel van összekötve (I. ábra), amelyet az (M') csatlórúd és az ezzel összekapcsolt (L) forgattyúkar mozgat, míg ez utóbbi hajtására a (K, N) csigakerékmű szolgál, amelyet viszont a (P, Q, R, 8) közlőmű hajt. A III. ábra szerinti oldalnézet azt a berendezést mutatja amelynek segélyével a kaparókés a (B) képhengerhez nyomatik. ;E célból az (E) késtartóra (F) karok vannak erősítve, amelynek szabad végeihez a (V) súlyokkal megterhelt és (T) tárcsák körül vezetett (U) szalagok vagy effélék csatlakoznak. A kaparókés ahelyett, hogy a képhenger végein túl egyenes vonalban vezettetnék, ívalakban fölfölé is vezethető, különösen ha a rendelkezésre álló hely a kaparókésnek nagyobb mérvö egyenes vonalú eltolását nem engedi meg. Ilyen kivitel van a 13. és a 14. ábrán föltüntetve, amelyeken (A) a kaparókést, (B) a késtartót és (G) középhengert jelenti. Az (A) késszalag a henger mindkét végén a (C) dobok körül van vezetve és (F) végénél fogva a (D) fogaslécekbe befoglalva, amelyeket az (E) fogaskerekek -oly módon hajtanak, hogy egyik léc lefelé mozgásának a másik fölfelé mozgása felel meg. A. találmány főjellemző mozzanatát, t. i. a kaparókésnek a képhenger köpenye mentén olyan módon való vezetését, hogy a kés pontjai a képhengernek mindig más pontjaival jjőjenek érintkezésbe, még úgy is megvalósíthatjuk, hogy a kés végnélküli szalag alakjában képeztetik ki és a képhenger két végén elrendezett dobok vagy tárcsák körül vezettetik, amelyeknek forgatása alkalmával a késszalag a képhenger mentén tovamozog. További kivitelt mutatnak az V—IX. ábrák, amelyek szerint a találmány alapelve úgy van megvalósítva, hogy a késszalag a képhenger két végénél elrendezett dobokra fölváltva jobbra és balra fölgöngyölődik. Ez a berendezés az V. és VÍ. ábrán homloknézetben, a VII. és VIII. ábrán pedig oldalnézetben van föltüntetve, míg a IX. ábra a késtartón át vett nagyobb léptékű keresztmetszetet mutat. A rajzokon (B) a képhenger, (C) a nyomóhenger és (D) a szalagalakú kaparókés, amelynek két vége az (Y) dobokhoz van erősítve. A dobok fölváltva az egyik vagy másik irányban forgattatnak úgy, hogy a (D) késszalag fölváltva a bal-és jobboldali dobra göngyölődik föl vagy le. A dobokat az (X) lánc (V. ábra) forgatja egyenlő sebességgel, amely az (M) csatlórúddal van összekötve, míg ez utóbbit a (K, N) forgattyúszerkezet hajtja. Az (E) késtartó (IX. ábra) két részből áll és a (D) kés a két (B') pofa között van átvezetve. A (D) képszalagnak a (B) képhengerre gyakorolt nyomás az (F') vonórúd és a (G') csavaranya segélyével szabályozható. A késszalag, midőn eltolatik, egy tisztító és köszörülő szerkezettel hozható érintkezésbe. Az utóbbinak egy kiviteli alakja a VI. és VII. ábrán van vázlatosan jelezve, ahol (A') a késszalag által mozgás közben érintett köszörülő eszközt ábrázolja. A kaparókés eltolásának teljesen lökés-és rázkódtatás mentesen kell végbemennie és ennélfogva oly berendezésekről kell gondoskodnunk, amelyek a hajtómű rázkódásait nem vezetik tovább. A X—XII. ábrákon föltüntetett berendezésnél e célból a hajtómű elemei számára egy vagy több