57814. lajstromszámú szabadalom • Malomkő
Megjelent 1913. évi november hó ? -én . MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 57814. szám. X/i. OSZTÁLY. Malomkő. GRÁF MÁRTON GÉPLAKATOS SEGESVÁRON. A bejelentés napja 1912 jannár hó 20-ika. Találmányom tárgya újítások malomköveken, melyek célja az, hogy az őrleményt a járat őrlés közben tökéletesen szellőztesse és így az őrlemény fölmelegedését meggátolja, egyben pedig az őrlőjárat teljesítménye is lényegesen növekedjék. Ezt a célt azáltal érem el, hogy a malomkövek egész fölületét örlőfölület gyanánt alakítom és egyúttal légáramlást is idézek elő, mimellett a főbarázdák mélysége a közép fölé növekedik. A csatolt rajzon a találmány tárgyátképező újításokkal fölszerelt malomkövek láthatók, nevezetesen az 1. ábra a fölső kő függélyes keresztmetszete, a 2. ábra egy részének oldalnézete és a 3. ábra alúlnézete, míg a 4. ábra az alsó kő oldalnézete, részben metszete és az 5. ábra fölülnézete. Mint az a rajzokon látható, az őrlést végző (c) barázdák úgy a (b) alsó, mint az (a) fölső kövön a kő egész fölületére kiterjednek, a mélységük a közép felé növekedik és nem marad középen egy gyűrű sima, mint az eddigi köveknél. Ennek következtében a barázdák az őrlendő anyagot azonnal megfogják és megmunkálni kezdik úgy, hogy a járat teljesítménye nagyon megnövekedik, ezenkívül pedig a kő belső részén sem torlódhatik meg az anyag úgy, mintha ez a rész sima volna, tehát az őrlendő anyag ok nélkül nem melegszik föl. Végül a barázdákon át a levegő szabad utat talál, tehát az őrlemény őrlés közben szellőztetve van. Minthogy a kő egész fölülete örlőfölület gyanánt van kiképezve, a követ teljesen egynemű anyagból készítjük és nem állítjuk annak középső részét puhább, külső részét pedig keményebb anyagból elő, mint a régebb köveket. Hogy a szellőztetés tökéletesebb legyen, a légkeringés biztosítására a fölső kövön két vagy több ferdén álló (d) szárnyat erősítünk meg, az alsó kövön pedig egy a fölső kő forgásirányában lefelé lejtő (e) gyűrűpántot szerelünk föl, mely a járatból kiömlő őrlemény fölfogására szolgál és melyen azt a (d) szárnyak előre hajtják az (e) pántban hagyott elvezető nyílás felé, hol az őrlemény lehull. Az (e) pánt fölső vége eme nyílásnál a 4. ábrán látható módon le van hajlítva és az őrlemény szétporlódását meggátló (f) terelőnyelvet alkot. A (d) szárnyak forgásuknál szívó hatást gyakorolnak, mely a levegő átáramlását a (c) őrlőbarázdákon át elősegíti, ezenkívül
