57813. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet változó sebességű dynamók teljesítményének szabályozására

3 -jálí. A (C4) indukciómentes ellenállásnak végei a mellékáramú térmágnes áramkörébe kapcsolt (c, cl) kontaktusokkal vannak összekötve, míg annak közepe (C2X

) karhoz van erősítve. Ezen elrendezésnél megesik, hogy a két pár kontaktusnak nem egyszerre történő kikapcsolásánál vagy bekapcsolásánál nagyobb szikra keletkezik, mint félakkora ellenállásnak a mellékáramkörü térmágnes áramkörrel való bekapcsolásánál. A 3. ábrában látható foganatosítási alaknál a (C6) szelencella és a (C7) lámpa akként vannak a (c, cl) kontaktusok mellékáramkörébe kapcsolva, hogy a lámpa rendesen ég és fényét a (C6) cellára veti, de azonnal sötétebben ég vagy elalszik, mihelyt a kontaktusok csak kissé is elválnak vagy kikapcsolódnak. A homályosan vagy egyáltalában meg sem világított (C6) cellának a (B) mellékáramkörü tekercselésre gyakorolt ellenállása meggátolja, hogy a mellékáramú gerjesztés a megállapított ér.téken túlmenjen. A teljesítmény azon értékének beállítása, melynél a találmány tárgyát képező szerkezetnek működnie kell, többféle módon érhető el. így lehet a kezdeti beszabályozást mechanikai úton pl. azáltal elérni, hogy annak a rugónak feszültségét módosítjuk, mely a (C2) magot (2. ábra) a kontaktust hordó (C3) karra szorítja; ezen rúgónak egyik vége a (C9) skálával együtt működő, beállítható (C8) csavarral lehet összekötve. Történhetik továbbá í szabályozás elektromos úton is például azáltal, hogy a (Cl) szolenoidtekerccsel párhuzamosan (3. ábra) a (CIO) szabályozható ellenállás van bekapcsolva. A 4—7. ábrán látható módosított foganatosítási alakok csak egy battériacsoporttal létesített vonatvilágítást tüntetnek föl; világos azonban, hogy ezen elrendezésnél is két battériacsoportot lehet használni. A 4. ábrában látható foganatosítási alaknál a (C2) mag mechanikai úton van a (Jl) szolenoidtekercsnek a (C2) maggal koaxiális <J) magjával összekötve. Ezen tekercs a dinamó főáramkörén át mellékáramkörbe van kapcsolva és gerjesztéskor mágneses vonzást gyakorol a (J) magra, ekként elősegítve a (Cl) szolenoidtekercsnek a (C2) magra gyakorolt vonzását. Ezen kisegítő vonzás normális erejét azáltal módosíthatjuk, hogy egy, a rajzban föl nem tüntetett szabályozható ellenállást iktatunk be a (Jl) szolenoidtekercs áramkörébe, miáltal a dinamó maximális teljesítményét már kezdetben beállíthatjuk bármily előre megállapított értékre. Lehet továbbá a szerkezetet a (J2) szabályozható ellenállással ellátni, mely a (Cl) szolenoidtekerccsel párhuzamosan van kapcsolva. Az 5. ábrában látható foganatosítási alak működése azonos a 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alak működésével, csakhogy a (C2) és (J) magok nem koaxiálisan, hanem egymás mellett vannak elrendezve. Ezen magok csuklósan vannak a kétkarú (J3) emeltyűnek két karjára erősítve, ahol is a (C2) magot hordó kar a (J) mag ellensúlyozására szolgáló (J4) súlyt is hordja. A mellékáramú (Jl) tekercs változó hatása mindkét esetben arányos a dinamó feszültségének változásaival; a feszültség növekedése a (Jl) mellékáramú tekercsben a (c, cl) kontaktusokra gyakorolt nyomás csökkentését idézi elő, minek következtében a (Cl) szolenoidtekercsben a mag megemelésére szükségelt áramerősség kisebb, mintha a (Jl) tekercset egyedül a normális feszültség gerjesztette volna. A feszültség esésekor a (Jl) tekercs kisegítő emelő képessége hasonló módon csökken. A 6. és 7. ábrákban látható foganatosítási alaknál a maximális, teljesítmények módosítása az üzemben lévő lámpák számának változásával önműködően történik. A 6. ábrában látható foganatosítási alaknál a (Cl) szolenoidtekercsnek magjára gyakorolt mágneses vonzást a (Jl) mellékáramkörü tekercs a 4. és 5. ábrákban bemutatott kapcsolással segíti elő, csakhogy a (J) magot a lámpákkal szeriesbe kapcsolt (J5) tekercs szabályozza. Ezen (J5) tekercs célja a (Cl) és (Jl) tekercsek mágneses vonzó hatásának a terhelési áram erősségétől, illetve az üzemben lévő lámpák számától függő mértékben való egyensúlyozása