57733. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a tengeriszalma gazdasági és ipari kihasználására
porlik. Gyengébb savakat kell tehát használni, ez egyedül azonban még nem elég, mert a sejtfalak között lévő anyag az oldószerrel nem képez valódi oldatokat, hanem szuszpenziós kolloidot; ezzel szemben azonban a cellulózarostok tömeges szűrő gyanánt hat, mely az értékes anyagokat nem bocsátja keresztül. A szárakat tehát mechanikai úton úgy kell előkészíteni, hogy a rostrészeknek a sejtek között fekvő anyagok kivonása céljából aprítás által igen nagy fölületet adunk. Ezen célból a szecskázott anyagot vízben beáztatjuk és desintegrátoron, kollerjáraton, defibrörön (raffinéur) durván foszlatjuk. Az áztatásra használt vizet elkülönítjük és később akioldáshoz használjuk. A foszlatott anyagból a takarmányozási célokra alkalmas anyagot azáltal vonjuk ki, hogy a finom, pehelyszerű szecskát kazánba tömjük és gyönge savval, pl. nagy mértékben hígított (0"2—04%-os) ecetsavval mérsékelt nyomásnál (3"8 at-ig) több órán át főzzük. Több kazánt alkalmazunk és pedig oly elrendezésben, hogy az egyik kazánban használt folyadék a másik kazánba, melyben friss anyag van, lép át, tehát az ellenáram elve szerint dolgozunk. Ily módon a szár 17—18%-át kivonhatjuk. Az ecetsavval való főzés után a folyadékot lebocaátjuk, a kazánt koncentrált mészvízzel megtöltjük és a nyomást ismét mérsékelten fokozzuk. Rövid idő után a mészvíz közömbössé válik. Minthogy a folyadéknak gyöngén bázikusnak kell lenni, a kazánba vagy koncentrált mésztejet nyomunk és pedig oly mennyiségben, hogy koncentrált mészvizet kapjunk vagy a kazánban gyöngén alkalikus oldatot, pl. híg szódaoldatot (körülbelül 0*2%) vagy nátriumhidroxidoldatot (körülbelül 0'1%) állítunk elő olykép, hogy a koncentrált lugoldatot kis adagokban a kazánba nyomjuk és á kazán tartalmával összekevei'jük. A koncentráció kiegészítését mindaddig folytatjuk, ameddig a lúg a tengeriszalma anyagából számbavehető mennyiséget föltár. A föltárás végét az jelzi, hogy a lúg neutralizálódása lasabban megy végbe. Az oldat lebocsátása után a kazánban oly anyag marad vissza, melynek cellulózatartalma viszonylagosan fokozódott, míg térfogata az eredeti térfogatnak körülbelül x/s—Vio-ére csökkent. A takarmányozásra alkalmas kivont anyag a tengeriszalma 30—35°/0 -a (száraz anyagra számitva). A két kivont oldatot ezután külön-külön bepároljük. Az ecetsavval előállított oldat bepárolásánál szabaddá váló ecetsavgőzöket mészporon vezetjük át, hogy az ecetsavat visszanyerjük. A szirupsűiűségig bepárologtatott két anyagot ezután egyesítjük és finomra darált tengeriszárral fölszívatjuk. A körülbelül 20% nedvességet tartalmazó szirupszerű takarmány ilykép szilárd alakot vesz föl és zsákokba raktározható. Az anyag fogás, külső szín és vegyi összetétel szerint a takarmányozásra alkalmas. A kazánban oly anyag marad vissza, mely cellulóza előállítására alkalmas. A papírgyártás számára értéktelen anyagok legnagyobbrészt kivonattak, a cellulóza előállítására tehát lényegesen kevesebb vegyszerre van szükség. így pl. a cellulóza föltárására hígabb nátriumhidroxidot (NaOH) lehet használni, mint egyébként. A rostnyaláboknak elemi rostokká való szétbontására szükséges mechanikai munka is csekélyebb, mert a tengeriszárat már durva foszlatásnak vetettük alá. A cellulóza szokásos előállításánál a cellulózán kívüli anyagok a föltárásra használt lúggal sötétbarna anyagot képeznek, mely a cellulózát is megfesti, tehát költséges fehérítést tesz szükségessé. Ezeket a költségeket a bejelentés tárgyát képező eljárás szintén csökkenti, azaz a szükséges klórmész mennyisége kisebb. Minthogy az anyag térfogata erősen (Vs—Vio-ig) csökkent, a föltáró kazánok méretei kisebbek lehetnek, tehát kevesebb vizet kell fölmelegíteni és tüzelőanyagmegtakarítást érünk el. Mielőtt a cellulózatartalmú anyagot a kivonás után a cellulózaföl táró kazánba töltenők, azt még egy a további földolgozásra alkalmatlan anyagtól, a parenchimcellulózától meg kell szabadítani. A parenchimcellulóza főkép a tengeriszár belét képezi és a durva foszla-
