57707. lajstromszámú szabadalom • Fésülőgép

- 2 — uek és egyik végükön a tűk mögött a segédfésűk fogai tisztítókefékkel vannak megrakva. A (C, D) fogó eltolható, hogy a rostszakálakat egymásután vezethesse a különböző síkokban elrendezve képzelt (A és B) fésűkhöz és azután a mozdulatlannak képzelt leszakítóberendezeshez. Ez a (G, H) leszakítóberendezés az ismeretes végtelen szíjat vezető (H) hengerből és az evvel együtt működő (G) fogópofából áll, minek következtében az a vonal, melyben a rostok megfogása történik, a (H) henger helyén átmenő függélyes síkon túl fekszik. A (C, D) fogókkal tolódnak el az (Ll, L2 és L3, L4) segédfésűk, melyek a fogó visszafelé való mozgásánál egymásután fölülről lefelé a rostszakálaknak a leszakítóberendezés által fogva tartott mellső végébe beszúrnak és ezt kifésülik. Az (Ll) segédfésűvel egy kis (M) tűlemez van kapcsolva, mely a leszakítás közben a rövid, az (E) táplálóberendezés által többé fogva nem tartott rostokat befogja. A segédfésűket a fölső és alsó nyugalmi állásukban az (A és B) befogólemezeken alkalmazott (0) kefék tisztogatják (1. és 3. ábra), míg az ezeken a lemezeken alkalmazott fésűket maguk az (Ní, N2) kefehengerek tisztogatják (9. ábra). Ezek a kifésült anyagot és tisztátalanságokat a (Pl, P2) leszedőhengereknek adják át, melyekről azokat a (g) horgok szedik le. A gép működési módja a következő: Mikor a (C, D) fogó zárva van (1. ábra), a rostanyagszakálakat a közvetlenül a fogó •előtt elhaladó és fölfelé mozgó (A) fésű fésüli ki. Mikor a fésű a fogó előtt elhaladt, ez annyira előre mozog, hogy a (B) fésű munkasíkjába jut, (2. ábra) mely ellenkező irányban mozogva mint az (A) fésű, a szakálat fölülről lefelé fésüli ki. (3. ábra) Most már az (E) táplálófogó visszafelé mozog •és elzáródik. Mikor a fésűk tovább mozognak, a náluknál nagyobb kerületi sebességgel forgó (NI, N2) keféket érik, (8. ábra) melyek a tisztátalanságokat és rövid rosokat leszedik és a már ismertetett módon adják át a (Pl, P2) hengereknek és (g) horgoknak. Mikor az (A) és (B) fésűk a szakált kifésülték, a (C, D) fogó tovább mozog, kinyilik és a szakái eddig befogva tartott hátsó végét szabadon ereszti úgy, hogy a szakált most már csakis az (E) táplálófogó szállítja a leszakítóberendezés felé. (4. ábra). Mielőtt az előre való lengés befejeződött volna, a vékony (F) lemez mozog előre, a kifésült szakái mellső végét kiegyenesíti és a leszakítóberendezés (H) hengerének adja át, melyen még az utolsó munkamenetben kifésült szakái fekszik. Ezt a szakálat, — minthogy a (G) pofa megemelkedik és a (H) henger forogni kezd — a henger tovább szállítja és erre a szakálra fekszik a következő szakái mellső vége. (4. ábra.) Mikor a (C, D) fogó előremozgását befejezte, az (P) lemez visszafelé mozog, a táplálás befejeződött, a leszakító berendezés (G) fogópofája lesülyed és a szakái mellső végét szorosan befogja. (5. ábra.) Most már a(C, D) fogók visszafelé való mozgása kezdődik meg, az (Ll, L2) segédfésűk úgyszinte az (M) tűlemez a szakálba beszúrnak, a fogóval együtt hátrafelé mozognak és a mellső végükön a (G, H) leszakítóberendezés által fogva tartott rostokat durva tűikkel kifésülik. A hátrafelé való mozgás további szakában a finomabb (L3, L4) stb. segédfésűk fogódzanak be a szakálba, még pedig ép oly közel a (G, H) fogóhoz, mint előbb a másik két segédfésű. Eme segédfésűk tűinek finomsága fokozatosan növekedik, miért is a szakái kifésülése teljesen tökéletesen megy végbe. Az (Ll) segédfésűvel egyidejűleg a kis (M) tűlemez is bekapcsolódik a szakálba és a szakái leszakítása közben azokat a rövid rostokat tartja fogva, melyeket az (E) táplálófogó többé fogva nem tarthat. (8. ábra.) Kevéssel a visszafelé való lengés befejezte előtt a fogó elzáródik, az (Ll, L2, L3) stb. segédfésűk kezdeti állásukba térnek vissza, hol azokat az (A) és (B) fésűkön megerősített (0) kefék tisztítják meg, (1. ábra) mire a leírt folyamat ismétlődik. Nagyon hosszú anyag fésülésénél a fogónak és a segédfésűknek igen hosszú löketet kellene végezniök. Hogy a lökethosszúság normális maradhasson, ebben az