57689. lajstromszámú szabadalom • Fogászati modell

Mint az 1. ábrából látható, minden modell (a) alapból áll, melyre a megfelelő állcsont (b) lenyomata van ráforrasztva; minden alap egy (c) fémkeretet vagy effélét vesz körül, melynek (d) szárnyai vagy kampói az alap hátsó részéből kiállanak. A (c) keret U-alakba hajlított szalagvasból áll. A fémkereteknek az alapban való helyes helyzete a viasz beöntése pillanatában a változatlan (e) mintázó által éretik el, mely H-alakú és két csőszerű (f) résszel van ellátva, melybe a (c) keretek (d) szárnyai vagy kampói helyeztetnek be. A változatlan mintázó a zárt állkapocs fogainak helyes egymásrafekvését azáltal biztosítja, hogy a viasz megkeményedése közben a keretek szárnyait vagy kampóit az összes modelleknél mindig ugyanazon helyzetben tartja. Egy állkapocs helyesen egymásra illő két állcsontjából álló modell előállítása 10—13. ábrákon föltiintetett forma segítségével történik. Ezen forma két (g) és (h) lapból áll, melyeknek viszonylagos helyzetét az (i) szárnyak állapítják meg, melyek harántartót képeznek és egymáshoz csuklósan vannak kötve. Ezen célból a haránttartónak a megfelelő lappal összekötött mindegyik (i) része (j) fülekkel van ellátva, melyek a másik rész megfelelő füleivel egy vonalba helyezhetők; ezen fülek összekötése a (k) tengellyel történik, mely két részből áll és zárat képez, melyet a (j) fülekben lévő vájatban csúsztatható (1) gombbal működtetünk; ezen (k) tengely csuklót alkot úgy, hogy a forma a gipsz beöntése céljából kinyitható. A (j) fülekkel egy darabból álló két (g) és (h) lap pontosan megfelel egymásnak úgy, hogy őket ugyanazon modell segítségével lehet előállítani; ezek a lapok ilyen módon egymással kicserélhető darabokká válnak. A (g) és (h) lapok külső magasabb széllel vannak ellátva, mely egy tányérfélét alkot, melybe a gipszet a modell alapjának kiképzése előtt beleöntjük. Az (i) szárnyak oly módon vannak szótmetszve, hogy az öntőforma tengelyében és mindegyik tányérban (m) kampót képeznek, melyre a szilárd H-alakú (e) mintázó közepén elhelyezett (n) horgával rátolható; a mintázó (f) függőleges szárnyai a (d) kampók segítségével biztosítják a (c) fémkeretek helyzetét, melyek a gipszben mag gyanánt szolgálnak. Hogy oly modellt nyerjünk, mely ugyanazon száj két szabályosan egymásra illő állcsontjából áll, előzőleg a két állcsont lenyomatait kell elkészíteni; ezeket rendes módon gipszbe öntjük és egymásra fekvő helyzetben ragadós viasz vagy fonál segítségével egyesítjük, miközben a nyelvnek megfelelő üreg viasszal van elzárva vagy összenyomkodott papirossal van kitömve. Az alsó állcsont modelljének előállítására a (g) lap szolgál; e közben a (h) lap a 12. ábra szerint le van fektetve. Egy (c) keret két kampóját vagy szárnyát az (e) szilárd darab (f) szárnyainak alsó részébe dugjuk, melyet azután az (in) kampóra helyezünk; a formát azután az alap elkészítéséhez elégséges mennyiségű gipszszel töltjük meg, mi mellett az (e) darabra a (c) keret még nincs ráhelyezve. A folyékony gipszre azután ráhelyezzük a két állcsont alsó lenyomatát, melyek, mint említve volt, a metszőfogakkal elől egymással össze vannak kötve és bevárjuk, míg a gipsz köt; ily módon összehegesztés útján tömböt kapunk, mely az alsó állcsont modelljét képezi. A fölső állcsont modelljének előállítására a (c) keret (d) kampóit dugjuk a H-alakú darab fölső részébe (12. ábra); a folyékony gipszet a forma (h) részébe töltjük és a (g) formarészt a nyíl irányában a (h) formarész fölé forgatjuk úgy, hogy a fölső állcsont gipszlenyomata a forma (h) részében lévő folyékony gipszbe behatoljon. Ha a gipsz megszilárdult, az (1) zárakat úgy működtetjük, hogy a két formarészt széjjelválasztjuk ; az (a) alapdarabokat azután az (o) csavarok forgatása által meglazítjuk; az (o) csavarok nyomást gyakorolnak a kis (p) fémlemezekre, melyek mindegyik tányér fenekén vannak elhelyezve. A szilárd (e) darabot az ily módon nyert formáról azu-