57643. lajstromszámú szabadalom • Újra nem tölthető palack

2 -megállítja és annak a palack nyakába való túlságos mély bevezetését megakadályozza, hogy a (e) részben (o) toldat van alkalmazva, mely befelé az (1, m) toldatok alá nyúlik úgy, hogy a nevezett kiugrások külső vége és a (d) rész belső fölülete között a (h) szelepet befogadó (c) részbe drótot bevezetni nem lehet. A (j) ütközőlemeznek alsó végén az (i) szelepterhelő befogadása ugyancsak (p) ürege van, mely üreg, a szelepterhelő, a (h) szelep és az (f) szelepülés akként van alakítva, hogy a terhelő szabad lengő mozgását és általában bizonyos határok között annak elmozdulását is megengedi, míg a (h) szelep a palacknyakban csak hosszanti irányban mozdulhat el. Mikor a palack áll, a (h) szelep és (i) szelepterhelő a 2. ábrán látható állást foglalja el, a (h) szelep pedig a saját és az (i) szelepterhelő súlyának hatása ala'tt a szelepülésre fekszik. Mikor azonban a palackot fölbillentjük, hogy az kiürítsük és mikor a palack a vízszintes helyzetből a 4. ábrán látható helyzetben megy át, a szelep az (i) szelepterhelő súlyának hatása alól tehermentesül, melyet terhelő ekkor a (p) üregben fekszik. A palackban lévő folyadék nyomása a szelep leemelését megengedi és lehetővé teszi, hogy a szelep a 4. ábrán látható állásba jusson. A szelep nyitása szempontjából annak fordított csészealakja igen fontos, mert azt biztosítja, hogy a szelep üléséről gyorsan és hatásosan emelkedjék le. Ha már most a palackot ismét fölállítjuk, a szelep az ülésére fekszik vissza, mikor a palacknyak a vízszintes helyzeten megy át, amennyiben a szelepterhelő az azt befogadó üregből kilép és a szelepre nyomást gyakorolva a szelep záródását biztosítja. A palack oly módon, mint a közönséges utántölthető palackokat, újból megtölteni egyáltalában nem lehet, így pld. ha a palackot oldalt fektetjük vagy fölbillentjük, hogy a szelepet üléséről leemeljük, a szelep azonnal úszni kezdene és a fölhajtás hatása alatt a szelepülésre szorulna. Ha az álló palackba akarunk folyadékot önteni és a palackot "föl- és alárázzuk, az (i) szelepterhelő a (h) szelepet akként vezérli, hogy a szelep a szelepülésről le nem emelkedik, vagy ha le is emelkedik, ez csak oly kis mértékben történik meg, hogy csak igen kevés folyadék jusson a palackba. Ezenkívül a szelep üres volta és helyzete miatt a folyadék súlyának és nyomásának hatása alatt könnyen leemelkedik a szelepülésről, mikor a palack nyaka a vízszintes helyzeten megy át. Fontos továbbá a szelepterhelő alakja is, mert ez lehetővé teszi, hogy a szeleppel érintkezésben szabadon gördüljön, az érintkezési helyei pedig mindig pontok legyenek, úgy hogy a szelep és szelepterhelő meg nem szorulhat. A szelepterhelő alakja és két végének egyenlőtlen súlya miatt gyorsabban idézi elő a szelep záródását, mint nyitását. A palacknyaktoldat — mint azt már említettük, — két porcellánból készült (c) és (d) részből áll, mellyekkel még egy (j) ütközőlemez is egyesítve van. A palack nyaktoldatának ily alakítása annyiban előnyös, hogy a gyártás olcsó, a szerelés ós a szelepterhelő beállítása a palacknyaktoldatban megbízható. A szelepet és a szelepterhelőt — minthogy a nyaktoldat részei szétvehetők — a nyaktoldat (c) részében a legügyetlenebb munkás is elhelyezheti, ki ennek megtörténte után a (c) részt a (d) résszel elzárja úgy, hogy a (d) rész toldatokkal ellátott végén a (c) rész toldatokkal ellátott végére fekteti. Ezután mindkét részt megfelelő vastagságú zománcréteggel vonja be, melyet a palacknyakr'a ráéget úgy, hogy annak két része egységes egészet alkot. Az ekként •összeállított palacknyaktoldatot most már a palacknyakra szereljük. Mielőtt azonban ez megtörténnék, a szelepet kell megvizsgálni és ha ez hiányosan működnék, kiselejtezni. A nyaktoldatot a palacknyakon az (r) hüvely segélyével erősítjük fel, mély fémből készül és a (b) palacknyak fölső, valamint a (c) nyaktoldat alsó részét vészi körül. Ebből a célból a jelzett két résznek gyűrűalakú hornyai vannak, melyekbe a hüvelyt alkalmas szerszámok segélyével beszorítjuk. Hogy a palack ne folyasson, a palacknyak