57638. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

- 7 — hogy az (I) kocsi (51) rúdja, tehát vele •együtt a szóban lévő ütközőnyelv (x) szöggel el van forgatva és ezen elforgatott helyzetben, ha a viszonyok kellőképen vanjiak választva, az ütközőnyelv már nem esik a megfelelő (32) szán (84) nyúlványaink pályájába, hanem mint azt a 14. ábra föltünteti, attól oldalt esik úgy, hogy az <51) rúd eltolásakor, az ütközőnyelv a (32) szán eltolása szempontjából hatástalan marad. Végeredményben tehát csupán a (Ki

;

) kapcsoló oldódik és az (I) kocsi a mozdonynyál összekapcsolva marad, mig a többi kocsik a (Il)-tól kezdve lekapcsolódnak, ezen eredmény elérésére pedig a (81) for.gattyút az (51) rudak láncolatának eltolása előtt kétszer kellett egymásután megforgatni. Az előzők alapján most már világos, hogy ha pl. 10 kocsit kívánunk a mozdonnyal kapcsolatban hagyni, vagyis a kocsikat a 11-iktől kezdve akarjuk lekapcsolni, a (81) forgattyút egymásután 11-szer kell megforgatni, azután pedig az (51) rudak láncolatát a gőznyomás segélyével eltolni. Az (51) rudak láncolatának eltolódása ekkor egészen a 11-dik kocsiig vivődik és ezen kocsin lévő (51) rúd elülső (69) ütközőnyelve működésbe jővén, a 10-ik és 11-ik kocsi közötti kapcsoló oldódik. Az összes megelőző kocsik (51) rúdjaih lévő (69) nyelvek ellenben elforgatott helyzetben lévén, hatástalanok maradnak, tehát a 10-ik kocsitól a mozdonyig lévő kapcsolók közül egy sem oldódik. A megszakítás tehát a kivánt módon csupán a 10 ik és 11-ik kocsi közt következik be. A kivánt kocsicsoport lekapcsolása után az összes megelőző kocsik (51) rúdjait középhelyzetükbe kell visszahozni, hogy ujabb működésre legyenek alkalmasak. E célból az (51) rúdláncolatot vissza kell tolni, ami vagy rúgóhatásra, vagy akként történik, hogy a (70) gőzhengernek a (71) dugattyú mögötti (85) hengerterébe (10 ábra) bocsátunk gőzt. Az (51) rudakat egyúttal közép helyzetükbe vissza is kell forgatni. E célból mindegyik (51) rúd, amint azt a 15. ábra szerinti fölülnézet és a 16. ábra szerinti keresztmetszet föltünteti, egy-egy (86) ütközővel van ellátva, melyek az (51) rudak középhelyzetébén vízszintesen elhelyezkedő rövid két karú emeltyűk alakjával birnak. Mindegyik ily (86) ütköző fölött egy-egy (87) terelőlap van elrendezve, mely lényegében vízszintes, csónakalakú lapot alkot hosszirányával az (51) rúd iránj^ában elrendezve. A (87) terelőlap az alváz (88) rúdjaihoz erősített függőleges (89) vezetőrudakon fölalá csúsztatható vízszintes (90) lapra van reáerősítve, amelyet két oldalt a (89) vezetőrudak mentén a (91) rugók tartanak leszorítva. Az (51) rúd középhelyzetében a (86) ütköző vízszíntes és a (87) terelőlap harántirányú középvonala alá esik. íja az (51) rudat elforgatjuk, a (86) ütköző a 16. ábra szerinti pontozott (861

) helyzetbe kerül és a (87) terelőlapot a (90) lappal együtt a (91) rúgok ellenében a (871

) helyzetbe emeli. Az (51) rúdláncolat eltolásakor a (86) ütköző is eltolódik és a 15. ábrabeli (861

) helyzetbe jut, mely helyzetben körülbelül a (87) terelőlap csúcsa esik föléje. Ha már most az (51) rúdláncolatot visszatoljuk, azáltal, hogy a (85) hengertérbe (10. ábra) bocsátunk gőzt, a ferde (461

) helyzetben (16. ábra) levő (86) ütköző a középhelyzete felé való visszatérés közben végigcsúszik, a (87) terelőlap lejtős (92) széle mentén (15. ábra) és ez utóbbinak lejtőhatása következtében a 16. ábrában rajzolt vízszintes helyzetbe fordul, visszaforgatván egyúttal eredeti helyzetébe az (51) rudat is. Ily módon az (51) rúdláncolat visszatolásánál az összes (51) rudak egyúttal eredeti helyzetükbe vissza is fordulnak és újabb működésre válnak alkalmassá. Az (51) rudaknak viaszatolásával és visszaforgatásával egyidejűleg a (69) ütközőnyelveket is vissza kell hozni függőleges lefelé nyúló középhelyzetükbe, mely ütközőnyelvek, mint említve volt, az (51) rudak elforgatásakor szintén elfordulnak, hogy ezáltal a (32) szánok (84) nyúlványainak pályájából kitérve, ez utóbbiakra vonatkozólag hatástalan helyzetbe kerüljenek. A (69) ütközőnyelvek nincsenek az (51) rudakra szilár-