57619. lajstromszámú szabadalom • Regisztráló kézibélyegző

2 -mértékben kiáll a (e) tokból, a (g) rúgó ellenében elmozdul, egészen addig, míg a (h) gyűrűhöz nem ér, amikor taár a (d) nyélre kifejtett erő közlődik a bélyegzőlappal és a lenyomat megtörténik. A bélyegzőlap a (h) gyűrűhöz természetesen hozzáütődik s ez épen ezért azaz az ütődés enyhítése céljából van rugalmas anyagból készítve. A bélyegzőlapnak a bélyegző leütése közben végzett (x) elmozdulását használjuk föl már most a szóban lévő kiviteli alaknál a számlálómű működtetésére. E célból az (a) bélyegzőlapra a függőleges (i) rúd van erősítve, célszerűen a bélyegzőlapba becsavarva, mely rúd a nyél (j) fúratán át az (s) számlálóműig nyúlik föl. Az utóbbi célszerűen magában a nyélben, annak fölső, vastagabb végében van elhelyezve. A nyél fölső vége, célszerűen a nyél alsó részére reácsavart (k) födél gyanánt van kiképezve, melynek lecsavarásával a számlálóműhöz hozzáférhetünk és annak mindenkori jelzését leolvashatjuk. A (k) födelet, hogy hívatlanok a számlálóműhöz ne férhessenek, kulccsal zárhatóvá is kiképezhetjük, vagy pl. plombával is elzárhatjuk. Számlálómű gyanánt bármely rendszerű és kiképzésű ily szerkezetet fölhasználhatunk, a leírt kiviteli alaknál, példaképen amaz ismert szerkezet van alkalmazva, amelynél az (1) számkorongok, melyek egy-egy (m) kilincskerékkel vannak ellátva és egymás mellett az (n) ágyazatba erősített (o) tengelyen forgathatóan vannak elrendezve, azáltal jönnek működésbe, hogy az (n) ágyazat (p) csapja körül fölfelé billenthető és a rajzban föl nem tüntetett rúgó hatására visszacsappanó, emeltyű gyanánt szolgáló (q) kengyel egyegy (r) kilincse a belekapcsolódó (m) kilincskereket, tehát a számkorongot is a (q) emeltyű minden fölfelé billentésével, egyegy osztással tovább forgatja. Ezen (s) számlálómű akként van elrendezve a (d) nyélben, hogy a (q) kengyel épen az (i) rúd vége fölé esik, valahányszor tehát a bélyegző leütésénél az (a) bélyegzőlap s vele együtt az (i) rúd is fölfelé elmozdul, az utóbbi a (q) kengyelt fölfelé billenti és ezáltal a számlálóművet működésbe hozza. A bélyegző fölemelésénél a (q) rúgó a bélyegzőlapot és vele együtt az (i) rudat is előbbi helyzetébe hozza vissza és a (q) kengyel a rúgó hatására alsó normális álláásába csappan vissza. A bélyegzőlap (x) elmozdulásának természetesen akkorának kell lennie, hogy a (q) kengyel aszámlálómű működtetéséhez megkívánt mértékben megemelődjék. A számlálómű a leírt módon a bélyegző minden leütésénél működésbe jő, tehát a leütések számát regisztrálja úgy, hogy a végzett leütések száma a számlálómű állásából bármely pillanatban megállapítható. A számlálómű természetesen akkor is működésbe jön, ha a bélyegzőt a festékpárnára ütjük, ez azonban a bélyegző használatát nem teszi kétségessé, mert különösen akkor, ha a bélyegzések száma nagy, a bélyegzés egész rendszeresen akként történik, hogy a bélyegzőt egyszer a festékpárnára és egyszer a lebélyegzendő alzatra ütjük, ami egészen szabályos és hallás útján messziről is könnyen ellenőrizhető tempót eredményez úgy, hogy a lebélyegzést végző egyén nem játszhatja ki a szerkezetet azáltal, hogy többször egymásután a festékpárnára, vagy többször egymásután a bélyegzendő alzatokra üt. A bélyegző ilyen tempószerű használatát föltételezve, csak minden második ütésre esik egy-egy lenyomat, a lenyomatok száma tehát a leütések számának fele. A leírt kiviteli alaknál, melynél a számlálómű minden leütésre működésbe jön, a számlálómű állásából tulaj donképen a leütések számát olvashatjuk le, de ha az előző megjegyzést figyelembe vesszük, a leolvasásból megállapított számnak csupán felét kell venni, hogy helyesen megkapjuk a lenyomatok számát. A számlálóművet azonban ismert módon akként is berendezhetjük, hogy csak minden második ütésre regisztráljon. E célból, mint ismeretes, a számkorongok mellett egy úgynevezett vakkorongot alkalmazunk és a számlálóművet akként rendezzük be, hogy a vakkorong a korongokat mozgató alkatrész minden billenésénél elmozdul, a mellette lévő korong azonban, amely már re-