57601. lajstromszámú szabadalom • Forgó pörkölőkemence

— 3 — ról balra a 7. ábrán) s ezen belül a (25) vályúval bír, melyet a tengely felé a nyíláBt szűkítő (26) fal határol. A (27) csőfenék az alacsony (28) harántpúppal s a (29) kimetszéssel bír, mely a {30) emelkedő síkban folytatódik. A (14) gereblyekarok fejei a nyílások sajátos kiképzésének megfelelőek, amennyiben alulról fölfelé vastagodnak s belülről kifelé 31.-ig növekvő magasságúak, fölül az alacsony (32) púppal és a (33) harántléccel bírnak. Beszereléskor a (14) kart jobbról balra betoljuk, miközben a (28) púpra támaszkodik ; a kart addig toljuk be, míg (33) harántléce a (26) falhoz ütközik; ha ekkor a kart elengedjük, az önsúlya folytán a (28) púp körül lebillen és (33) lécével a (25) vályúba fog. E helyzetben a kart a (34) ék segélyével biztosítjuk, mely a (30) lejtőn nyugszik s (35) harántpúppal bír; az éknek a tengelyből kinyúló lyukasztott vége az ék kihúzását könnyíti meg. A (28, 32, 35) púpoknak meg van a rendeltetése. A (28) púp a szerelést könynyíti meg. Ha a kar működéskor akadályba ütközik, megemelkedhet a (33) léc körül, mert ez csak lazán fog a (25) vályúba; a kar eközben a (35) púp körül emelkedik meg, elhagyja a (28) púpot s addig emelkedhet, amíg (32) púpja a (24) esőfedélhez nem ütközik. Ez rendszerint elégséges a gyakorlatban ; a (32) púp meggátolja a karnak oly mérvű megemelkedését, hogy a kar a fölső tányér alját súrolhatná. Ha egy kar eltörne, a jelzett módon rendkívül könnyen cserélhető ki. 5. A gereblye fogazása. A gereblye fogai az ércet föltúrják s eközben kisebbnagyobb sebességgel az ejtőnyílások felé menesztik, még pedig a páratlan tányérok fölötti karok a kerület felé, a páros tányérok fölöttiek pedig a tengely felé. Az (1) tányér fölött lévő két szembenálló kar egyforma fogazású, de a fogak egymáshoz képest el vannak tolva úgy, hogy az egyik kar egy foggal kevesebbet hord, minek •folytán az egyik kar fogai által vont barázdákat a másik kar fogai behantolják s új barázdákat vonnak; ezáltal az érc összes részei teljesen érintkezhetnek a levegővel. Az ilyen föltúrás és menesztés a fölső tányérokon. elégséges jól égő anyag esetén, de mennél inkább leszáll az érc, annál inkább kiégett és annál hidegebb levegővel találkozik ; itt tehát célszerű a menesztést lassítani s a gereblyézést fokozni. Hasonlóan kell eljárni kristályos és rosszul égő anyagnál ; a menesztés lassítása az ércréteg vastagodását vonja maga után, ami az égést elősegítheti a szomszédos ércrészek kölcsönös melegítése által. E cél elérésére oly fogazást alkalmazunk, mely nem az egész barázdát hantolja be, hanem annak csak egy részét. A 9. ábra oly fog metszetét mutatja, mely a másik kar létesítette hantot nem tolja egyszerűen félre, hanem csoroszlya módjára ketté osztja. A 8. és 9. ábrabeli fogazás a tengely felé (balra) való menesztésre szolgál; a (37) metsző él nem képezi a (36) fog élét, hanem a fog szélességének kb. Vs'án van elrendezve úgy, hogy a hant szétosztatik és félakkora sebességgel menesztetik, mintha rendes fogak alkalmaztatnának. Egyik kaifogai a másikhoz képest természetesen el vannak tolva. E fogazást az érc minősége szerint vagy az összes gereblyéken vagy csak az alsó tányérokon, vagy egy pár kar közül csak az egyiken alkalmazhatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. -Javítás forgó pörkölőkemencén, jellemezve azáltal, hogy a függélyes tengely beállítására a kemence mennyezetén vezetékekben, pl. csavarokkal eltolható három vagy több vezetőgörgő szolgál, oly célból, hogy a tengely függélyes helyzete beállítható és a közte és a tányérgyűrűk közötti kis rés biztosítható legyen. 2. Javítás forgó pörkölőkemencén, melynek tengelye golyókon van ágyazva, jellemezve azáltal, hogy mindkét golyópálya két oldala oly lejtésű, hogy a kontaktuspontok hasonló egyenszárú három-