57577. lajstromszámú szabadalom • Kocsi, közúti, vasúti és más hasonló üzemekhez

csappanókat befogadó (23) kivágásokig kissé, azután pedig igen hirtelen hajlanak befelé. A (24) csappanok célszerűen sarkakkal vannak a (9) hosszanti merevítéseken megerősítve és külső éleik a (8) merevítéseken nyugszanak, minek következtében a fölhúzott ablakok biztos támasztékot találnak. Ennél a síérkezetnél az ablakot, mikor azt leereszteni akarjuk, kissé fölemeljük, a (24) csappanót visszafelé forgatjuk és az ablakot anélkül, hogy azt előre vagy hátra szorítanók, önmagával párhuzamosan toljuk el a vezetékekben. Ha az ablakot még mélyebbre toljuk le, a csúszópálya görbített (22) alsó része vezeti azt az ülések mögött ezekkel közel párhuzamos állásban. Az eddig ismertté vált ilynemű ablakszerkezeteknél az ablakot, mielőtt azt leeresztettük volna, előbb más függélyes síkba • kellett állítani. A föntebb leírt szerkezet által mindkét oldalon körülbelül 2-5 cm., tehát összesen mintegy 5 cm. szélességű teret nyerünk a kocsi belsejében. A függönyök a (20) oldaloszlopok (26) vezetékeiben futnak. A (80) ülések valamely alkalmas módon közvetlenül a rácstartókon vannak megerősítve és semmiféle más támasztékot vagy merevítést nem igényelnek, miáltal ismét tetemes súlymegtakarítást érünk el. Az ülések (81) támasztékai a (20) oszlopok belső oldalán és a (6) és (9) hosszanti merevítéseken vannak megerősítve. A tetszőleges számú cellából álló akkumulátortelep az ülések alatt, a rácstartókban van elhelyezve, tehát a kocsi legszilárdabb és legmerevebb részében. Az ülés mellső oldalán az ülésdeszkától a pallóig egy (91) drótrács vagy más. burkolat nyúlik le, mely ily módon a (90) akkumulátortelepet teljelkn elfödi. Tárgya találmányunknak továbbá a bejáróajtó fölerősítése is. Az ajtó kétszárnyú és úgy van szerkesztve, hogy a két szárnyat egymással összekötő és rúgónyomás alatt álló (103) csukló hatása alatt i két (100) és (101) szárny egyidejűleg önműködően záródjék. Az ajtót közönséges, a vezető által működtetett (104) retesz zárja el és ugyanígy működtetett, rúgós (105) retesz tartja nyitva (2. ábra). A nyitott ajtó zárása céljából csakis a (105) rúgót kell szabadon ereszteni, ekkor az ajtó a rúgós csukló hatása alatt önműködően elzáródik és a (104) retesz hatása alatt zárva marad. Eddig nem lehetett ilyen ajtót akként elrendezni, hogy az közvetlenül a tartósinről függjön le, mert ha az előtér egyik oldalán az egyenlőtlen . terhelés következtében lehajlik, a lehajlást az ajtó ugyancsak követi. Ha azonban az ajtó külső végét sínen futó görgő segélyével függesztjük föl, az előtér lesülyedése a görgő oly elfordulását idézi elő, hogy a görgő szabad forgása meg van gátolva. Hogy az ajtó külső vége szabadon és anélkül legyen tartva, hogy az előbb említett hátrány föllépne, találmányunk szerint engedékeny tartóberendezés van alkalmazva, mit azáltal lehet elérni, hogy az ajtón egy közönséges, a 2. és még jobban a 13. ábrán látható (110) hüvelyt erősítünk föl, melyben a (111) rúd szabadon csúszhat. A függélyes (111) rúd fölső végének derékszög alatt álló vízszintes toldata van, melyen a (113) sínen futó (112) görgő van ágyazva. A rúd alsó vége csavarházzal vagy más (114) megerősítő taggal van fölszerelve, mely tag és a hüvely között egy (115) rúgó van bekapcsolva. Mikor az előtér külső vége az egyenlőtlen terhelés következtében lesülyed, az ajtó külső vége annak következtében, hogy a (115) rúgó enged, ugyancsak lesülyedhet úgy, hogy az ajtót könnyen ki lehet nyitni, anélkül, hogy a görgők vagy sarkak kedvezőtlenül volnának igénybe véve. Találmányunk tárgya sokféleképen módosítható anélkül, hogy lényegétől eltérnénk, mi abban áll, hogy az egyes részek elrendezésük következtében egymást kölcsönösen támogatják és így szilárd és merev szerkezet létesítését engedik meg és hogy eme szerkezettel kapcsolatban önműködően záródó és' az előtér egyenlőtlen sülyedésénél meg nem szoruló ajtók vannak alkalmazva.