57575. lajstromszámú szabadalom • Frankóbélyegmyomó készülék

ködése közben ugyanolyan mozgásokat végezzen, mint a bélyegzőhengerek. Ha a támasztóhengereket nem kívánjuk önműködőlég félretolni, a lécen az épszélhez ferdén csatlakozó bevágások helyett derékszögű (59, 60, 61) bevágásokat is alkalmazhatunk (9—11. ábra), amikor is a félretolás a következőképen végezhető: A tok (62) és (63) csapágyaiban hosszirányban eltolhatóan elrendezett (64) tengelyen forgathatóan vannak az (55—58) támasztóhengereket hordó, s (65) rúgókkal a bélyegzőhengerek felé szorított (66—69) lengőkarok ágyazva, a melyek az állítófoglalat (70) része révén éppen úgy tolódnék föl- és lefelé, mint a bélyegzőhengerek. A tengely forgatásakor a ráerősített (71, 72) pecekpár a lengőkarokon elrendezett (73,74) pecekpárba ütközik, s így következik be a támasztóhengereknek eltávolítása illetve visszavitele a csatornába. A tengely forgatása a (75) állítóemelő segítségével történik, a melyet a (63) tokba ágyazott (79) hüvely kapcsol össze a tengellyel. Mindegyik lengőkarnak van továbbá egy-egy (80) toldata, a mely csak akkor engedni, hogy a támasztóhenger a bélyegzőhengerhez illeszkedjék, ha az az (5i) léc {59,60) vagy (61) bevágásaival kerül szembe, máskor pedig az állitóemelő révén visszahúzott támasztóhengert a béiyegzőcsatornából visszahúzott helyzetében rögzíti. A (9) ék és ezen bevágások viszonylagos méreteinek helyes megválasztásával elérhetjük, hogy mindenkor azon támasztóhengerek jutnak működő helyzetbe, amelyekhez tartozó bélyegzőhengerek működésre be vannak kapcsolva. Hogy az értékre való beállításnál a hibás bélyegzést okozó közbenső helyzeteket kikerüljük, az állítófoglalathoz egy (81) fogazott lécet rögzítünk, amelynek fogközébe az állítóemelő csak akkor hatolhat, ha az állítófoglalatot a bélyegzőhengerek egymástól mért távolsága felével vagy ennek többszörösével mozgattuk el. Hogy ilyen közbenső helyzetekben a főtengely forgatható ne legyen, egy (82) korong van ráerősítve, amelynek (83) kivágásába hatolhat az állítóemelővel kapcsolatos (84) kampó. Az állítóemelőnek tehát vagy a (81) fogazott léc valamely fogközében kell feküdnie, amikor is biztosak lehetünk abban, hogy az értékre való beállítás eredményekép a hengerek valamelyik normálhelyzetükben vannak, vagy pedig nincs az emelő fogközben, tehát nem gátolja az a értékre való beállítás módosítását, és akkor a főtengely elreteszelése miatt a készülék bélyegzésre nem használható. Az állítóemelőt még arra is fölhasználhatjuk, hogy a támasztóhengerekhez, szállítóhengerekhez, billentyűkhöz és festékelő berendezéshez való hozzáférközést (pl. egy ajtó kinyitását) mindaddig lehetetlenné tegye, amíg csak a bélyegzőhengerek tengelye forgásba, s a bélyegzőfej p. o. azon nyílás elé hozható, amelyen keresztül a támasztóhenger hozzá csatlakozhatik. Az ajtó csak akkor nyitható, ha a bélyegzőhengerek tengelye el van reteszelve, s a bélyegzőfej fedett helyzetben van. Ezen elreteszelés egy kiviteli példája látható a (77) csap körül forgatható (76) ajtón, amelynek nyitását a veleforgó (78) ütköző csak akkor engedi meg, ha a (84) kampó a (82) korong (83) kivágásában van. A támasztóhengerek elrendezésének egyszerűsített módját az.5. ábra tünteti föl. Előnyösen alkalmazható ezen elrendezés akkor, ha a pontosabb beállítás a csatornafenék állítása útján történik. Három (85, 86, 87) támasztóhenger közül a középsőnek vastagsága egyenlő a bélyegzőhengerek egymástól mért távolságával, míg a másik kettőnek vastagsága csak félakkora. A hengereket hordozó (88) tengely négyszögletes végeivel a (89) lengőkarokba van ágyazva, s egy vastagabb hengeres, részből ' és két ehhez képest excentrikus vékonyabb hengeres részből áll. A középső henger a vastag hengeres rész körül forog, a másik kettő pedig a két vékony hengeres részre excentrikusan ráhúzott (90) hüvelyek körül. Ez utóbbiak a (91) fogantyú és kengyel segítségével a vékony hengeres részek körül elforgathatok. A megrajzolt állásban, amikor is a hüvelyek és a vastag hengeres rész tengelyvonalai összeesnek, mind a három támasztó henger működő helyzecében a bélyegzőhen-