57557. lajstromszámú szabadalom • Kiürítőberendezés sóüstök és effélék számára
nyújtott helyzetben a (12) tengelyt fjgva tartja úgy, hogy a kaparok nem eshetnek vissza fölemelt helyzetükből. Az emelőrudazatnak és ;a kaparókniak II. helyzetében a kötél a kaparókocsit hátrafelé » szahúzza. Ha ia sót ki kell üríteni, akkor a hajtótengelyt és a kötéldobokat ellenkező irányban hozzuk forgásba, amidőn a (g) emelőkart az I. helyzetbe állítja vissza, a (12) tengely pedig az óramutató irányával ellentétes forgást végez, -nire a kaparok lesülyednek, a kaparókocsi pedig előrehaladni kezd. Az emelőrudazatnak leírt munkamódja azonban a kaparókocsi és a (10) szögvassinek közötti súrlódási ellenállástól függ. Ha ez az ellenállás nagyon kicsi, akkor a kötél a visszatérésre való átkapcsolás alkalmával nem törekszik a (g) emelőkart az I. helyzetből (a II. helyzetbe állítani és ezáltal a nehéz kaparókat megemelni, hanem inkább az egész kaparókocsit hátrahúzza, anélkül, hogy előbb a kaparókat megemelné. Hogy ez meg ne történhessék és a kaparok a kocsi eltolódása előtt kénytelenek legyenek fölemelkedni, a (1.2) tengelyen ülő (d) tárcsák mindegyikére egy (o) fogaskerék van erősítve, amellyel egy (p) kilincs kapcsolódik s ez pedig a (12) tengelyre erősített (r) karra van a (w) csap segélyével csuklósan ágyazva. Ha a kötél a (d) tárcsát az óramutató irányában forgatja, akkor az (o) fogaskerék |a (p) kilincset lés ennélfogva az (r) kart is magával viszi úgy, hogy a (12) tengely elfordul és a (g) emelőkar a kaparok elforgatására irányuló törekvésében támogattatik. Mihelyt a II. helyzet el van érv?, a (p) kilincsnek az (o) fogaskerékből ki keli kapcsolódnia, mivel ez utóbbi a (d) tárcsával együtt állandóan forog. Ezen kikapcsolást egy, 'az (e) bakon alkalmas helyen elrendezett (v) ütköző végzi, amMjy a hozzáütköző (p) kilincset az (J) K^rék fogai közül kiemeli. A kikapcsolásnak kevéssel azon pillanat előtt kellvégbem'Minie, midőn a (g) emelő a II. helyzetiben & (15) ütközőre fekszik, vagyis midőn a (h, i) rudak kinyújtott helyzetükbe állnak be. A II. helyzet elérte után a kötél a kaparókocsit hátrafelé húzza! vissza. A kocsi, ha a kaparok már föl vannak emelve, laz üst hátsó végén túl is haladhat ágy, iogy ekkor az egész berendezés ki van vonva a sőló és a gőzök behatása alól, tehát a sólébe nem hullhatnak rozsdát vivő vízcsóppek. Ezen helyzetben a kaparok alátámasztásáról is gondoskodhatunk, amelyeket ekkor esetleg édeis vízbe is sülyeszthetünk. Á berendezésnek természetesen úgy kell foganatosítva lennie, hogy a kocsi előre és hátrafelé tetszőleges hosszú elmozdulásokat végezhessen, mivel az üstben bizony js helyeken, különösen erős sólerakódáaok képződhetnek. E beállíthatóság céljából a (3) haj tó tengely átkapcsoló szerkezetének fordulópontjai más-más helyekre tétetnek át, mivégből az átkapcsoló szerkezeti, pl. a gyalugépeknél szokásosi kivitelhez hasonlóan képezhető ki. Ha a forgás irányát ellenkezőre váltjuk át, akkor, mint fönt leírjuki, a kütél a (g) emelőt az (I) helyzetbei húzza át, iá, kapariók pedig lejsülyednek, míg iaz (r) kar az I. helyzetbe1 fordul és a (p) kilincs a most hátrafelé forgó (o) fogaskerékből kikapcsolódik, mire a kötélnek a jobboldali (15) ütközőhöz fekvő (g) emelőre gyakorolt húzóhatása kö vetkeztében a kocsi a lesüly esztett kaparókkal együtt előre halad. A kiürítés most tehát egy hosszú menetben megy végbe, míg a korábbi berendezéseknél a kiürítés több kaj paró segélyével egyidejűleg, de az utób| biak kölcsönös távolságának megfelelő lökethosszaknak megfelelően történt. A találmány tárgyánál azonkívül csakis a tulaj don(s) kaparok és (x) karjaik merülnek, az utóbbiak is csak kis darabon, -a sólébe, míg a többi részek az üst szélén, 111. a sóié fölszine fölött maradnak. A berendezés a körülmények szerint hosszú iszünetek után, pl. 6, 12, 24 óránként vagy még ritkábban jöhet működésbe úgy, hogy a szünetek alatt a sóié elgőzölgése zavartalanul mehet végbe ! és tetszőleges nagy sószemcsék képződhetnek.
