57538. lajstromszámú szabadalom • Kézi számológép

Eszerint a síkfölületű fehér (a) lapon egy­más alatt elrendezett párhuzamos egyene­seken vannak a logaritmusoknak megfelelő hosszak a kellő beosztásokkal fölrakva, pl. az 1000—10000-ig terjedő számok logarit­musai. Ha a rajzon látható legnagyobb szá­mokat egyeseknek tekintjük, akkor az ezek közötti kisebb számok lesznek a tizedesek, ez utóbbiak beosztásai pedig a századok, ezredek stb. Ezen beosztott (a) lapra egy teljesen át­látszó és minden irányban eltolható (b) lap illeszkedik, amelyen azonban csak a skála kezdeti és végpontjai, valamint az ezekkel egy függélyesben fekvő másik két sarokpontja az u. n. nullpontok (ó) vannak megjelölve. Ezen pontokat legcélszerűbben egy körrel körülvett bekarcolással és ezt határoló két szines mezővel vagy egysze­rűen színhatárral jelöljük meg. A készülék működése, mint minden ha­sonló készülék, a logaritmikus hosszak egy­szerű összegezésén és kivonásán alapszik. A szorzáshoz pl. az átlátszó (b) lapon ennek (o) helyzeténél (amikor t. i. ennek (o) pontjai a skála (o) pontjait födik) az egyik tényezőt lemérjük és beszúrt gombos­tűvel vagy pedig a 2. ábrán föltüntetett pneumatikus (o) gumilappal megjelöljük. Ez utóbbi u. i. üreges alsó fölületével, ha azt (d) száránál fogva a sima (b) lapra lenyom­juk, a légnyomás által az illető helyen le­szorítva tartatik. Azután a (b) lapot annyira eltoljuk, míg valamelyik (o) pontja amásik tényező fölé kerül. Ekkor a szorzat az előbb megjelölt pont helyén tűnik elő és leolvasható. Látható tehát, hogy (b) lap megfelel a közönséges logarléc tolókájának, csakhogy mivel itt egyetlen vonalon elrendezett be­osztás helyett több párhuzamos vonalon vannak a beosztások, a hosszak összeadását olykép eszközöljük, hogy az átlátszó (b) lapot nem csak oldalirányban, hanem füg­gélyes irányban is eltoljuk. Ha már most a 2-szer 4 szorzatát ke­ressük, úgy a fölső (b) lapon lévő (o) pon­tokat először födő helyzetbe hozzuk az alsó lap (o) pontjaival, azután a 4 szám­nak megfelelő helyet a fölső lapon alkalmas módon megjelöljük; (lásd 1. ábrát) és erre a (b) lapot széleivel párhuzamosan eltol­juk, míg egyik (o) pontja az alsó (a) lap «2» száma fölé jut (lásd a (b) lap ponto­zott helyzetét), amikor is az (e) jel eltolt helyzetében az alsó lapon a szorzat ered­ményét, azaz a (8) számot fogja mutatni. Ezen eljárással ugyanis lényegében a két hosszat egymásután fölraktuk és az össz­hosszat olvastuk le. Ugyanígy elvégezhetők a többi műveletek is a logaritmus ismert szabályainak megfelelőleg. A 3. ábra ezen készüléknek egy oly ki­vitelét mutatja, melynél a beosztást hordó (a) lap könnyebb kezelhetőség céljából egy (e) henger kerületén van elrendezve, míg a (b) lapot egy átlátszó, eltolható és elfor­gatható (f) hüvely képviseli, amely az alatta fekvő (a) skálára szorosan illeszkedik. Hogy ezen alkatrészek között némi súrlódást lé­tesítsünk, célszerű az (f) hüvelyt az 5. áb­rán látható módon keresztmetszetben kissé eliptikus alakúra sajtolni, hogy ily módon rugalmasan ráfeszüljön a skálára. Minthogy a síkfölületű skála fölső és alsó (o) pontjai a henger köpenyén összeesnek, itt csak két, egy alkotón fekvő null pontunk lesz. A föntebb említett megjelölésre szolgáló (c) szerszám helyett itt egy átlátszó (g) gyűrűt alkalmazhatunk, amelynek egy pontja (lásd a 6. ábrán (c') nyíl irányában) karcolással vagy más alkalmas módon meg van jelölve. Ezen (g) gyűrűnek egy át­mérője mentén két (g') kidudorodása van, amelyek egyrészt annak rugalmas fölfek­vését biztosítják, másrészt pedig az el­toláshoz, ill. elforgatáshoz fogantyúként szolgálnak. Az (f) hüvelynek a null hely­zetben való rögzítésére egy az (e) henger (h) fogantyúján elrendezett csukló körül elforduló (i) lemezke szolgál, amely fekvő helyzetéből (k) nyúlványainál fogva füg­gélyes helyzetben emelhető, amely helyzet­ben egy (1) ütköző által rögzíttetik. Ezen lemezke fölső vége az (f) hüvely null hely­zeténél ennek (m) kivágásába illeszkedik. A készülék kezelése azonos a föntebb leírtéval, csak a függélyes eltolás helyett

Next

/
Thumbnails
Contents