57504. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs, különösen mótoros járművekhez

Megjelent 1912. évi szeptember hó 30-án, MAÜY. g||> KIR SZABADALMI jBH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 57504. szám. XX c. OSZTÁLY. Rugalmas kerékabroncs, különösen mótoros járművekhez. BOLDT PAUL FÖLDBIRTOKOS DARRMIETZELBEN, GEISS FRITZ ÉS RICHTER PAUL MÉRNÖKÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1912 február hó 3-ika. Jelen találmány tárgya rugalmas kerékabroncs, különösen mótoros járművek gyűrűszegmensrugókkal biró kerekei számára és .az ily rendszerű ismert abroncsozásoktól abban különbözik, hogy egyes, a keréktalp megfelelő hornyába betolható külső gyűrűszegmensek és ezekbe kapaszkodó belső gyűrűszegmensek vannak elrendezve, kapcsolatban a külső gyűrűszegmenseket körülzáró és ezeket feszültség alá helyező feszítő abroncsokkal. A külső és belső gyűrűszegmensrugók ezen sajátos elrendezése által önmagában rugalmas zárt üreges fémabroncs keletkezik, ellentétben ismert szerkezetekkel, melyeknél csakis egyes, önmagukban hatásra jutó szegmensrugókról lehet szó. A mellékelt rajzon a találmány tárgya példakép vett foganatosítási alakjában van föltüntetve, nevezetesen az 1. ábra a kerékabroncsnak a kerék síkjában vett metszete és részben nézete, a 2. ábra a kerékabroncs egy részének nagyobb léptékű keresztmetszete, a 3. és 4. ábra a külső és belső gyűrűs rugóknak a keréktalpra való szerelését tünteti föl elől- és oldalnézetben, az 5. ábra pedig az 1. ábrához hasonló semás metszet. Az 1. és 2. ábra szerint a rugalmas abroncs fecskefarkalakú (1) toldattal biró egyes külső (4) szegmensrugókból és belső (5) szegmensrugókból áll, melyek ismert módon több excenteres abroncsból vannak összetéve. A külső (4) gyűrűs szegmensrugók — mint említettük — fecskefarkalakú toldattal vannak ellátva, melylyel azok a (3) keréktalp megfelelő fecskefarkalakú (2) hornyába kapaszkodnak, a belső (5) gyűrűs szegmensrugók pedig alsó szélükön egymáshoz fekszenek, fölső szélükön pedig a külső (4) rugók (6) ütközőihöz támaszkodnak. Az abroncsozás oly módon történik, hogy először egy külső (4) gyűrűs szegmensrúgót tolunk be a (2) horonyba, mire ezen külső rugóba egy belső gyűrűs (5) szegmensrúgót tolunk be, egészen a (6) ütközőig, azután a (2) horonyba ismét egy külső (4) szegmensrugót tolunk egészen az első (4) gyűrűig, ebbe azután egy újabbi belső (5) gyűrűt tolunk a (6) ütközőig s i. t. Hogy az egyes (4) szegmensrugóknak a fecskefarkalakú (2) horonyba való betolását lehetővé tegyük, a horony egy vagy több helyen, így (a)-nál (2. ábra) derékszögben ki van vájva. Minthogy az esetben, ha majdnem vala-