57446. lajstromszámú szabadalom • Berendezés halszállító tartályok víztartalmának fölfrissítésére

ellenes oldalán alkalmazni. Ha az emelőgépeket a szokott módon működtetjük, akkor a (b) tartány a magasba emelkedik, raimellett a vezetésnek biztosabbá tétele céljából a tartánynak két vagy mind a négy sarkán vezető pályák, előnyösen erős vasoszlopok alkalmaztok. Az (a) medence és b) t£rtány együttesen annyi vízzel van megtöltve, amennyit a (b) tartány egyedül, túlömlés nélkül, befogadni képes. Az (a) medence falában két vagy több igen szűk (f) csatorna van kiképezve és ezen csatornákhoz egy-egy (g) kifolyató cső csatlakozik, amely csövek a (b) tartány legfölső helyzetének megfelelő magasságban a tartány belseje felé vannak görbítve. Az (a) medence és (b) tartány között egy rostával elfödött (h) nyílás létesít összeköttetést, amely egy fölülről kezelhető szelep vagy efféle segélyével zárható és nyitható. A fönti berendezés működési módja a következő: A (b) tartány fölemelése utána (d) emelőgépek megakasztószerkezetét kikapcsoljuk, mire az emelőgépek rúdjai fölszabadulnak és ismét kezdőhelyzetükbe sülyednek vissza. A (b) tartány ekkor az {a) medencében lévő víz fölületén nyugszik és azt az (f) csatornákban fölnyomja úgy, hogy a víz a (g) csöveken keresztül a (b) tartányba hull. Az erős nyomás folytán a víz igen éles sugarak alakjában lép ki a csövekből úgy, hogy a vízsugarak sok levegőt ragadnak magokkal és mélyen behatolnak á tartányba, amelynek vizét ezáltal élénk mozgásba hozzák. Ily módon tehát igen jelentékeny frissítő hatás érhető el. Az (a) medence és (b) tartány falai között természetesen olyan szoros tömítésnek kell lennie, hogy a víz a falak között át ne folyhasson. Azt az időt, amely alatt az (a) medence víztartalma kihajtatik, az (f) csatornák átmérője határozza meg és ez az idő tetszés szerint választható, illetve tetszőleges hosszúra vehető, mivel a kilépő ^sugarak igen vékonyak lehetnek. Az (a) .medence kiürülése után a (b)tartányt ismét föl kell emelni, amikor is a (h) nyíláson annyi víz folyik át, amennyi az (a) medence 256 -megtöltéséhez szükséges, mire a leírt folyamatok újból ismétlődnek. Az (a) medence még egy beöntő csőtoldattal és egy lebocsátó csappal látandó el. A (b) tartány fölemelése alkalmával a víz ezen tartányból az (a) medencébe egy külső csövön át is visszafolyhat, amely a tartány mozgása szerint meghosszabbodik, illetve összetolódik. Az (a) medencét erősre kell építeni, míg ellenben a (b) tartány aránylag könnyűre készíthető, minthogy az (a) medencében vezettetik és már víztartalma is elegendő nyomást képes kifejteni. A 2. ábra szerinti kivitel lényegileg megegyezik a fönt leírttal, csakhogy itt a haltartány levegőpárnákon nyugszik, amelyek az (i) hengerekben (rendszerint négy ilyen hengerben) foglalnak helyet és egy-egy (k) dugattyú által szoríttatnak össze. A tartány valamennyi dugattyút egyformán terheli meg és egyenletesen nyomja le. Az (il) nyílásokon kiszorított levegőt a haltartány fenekén áthatoló (1) csövek a tartány vízébe vezetik, amelyet a fölszálló légbuborékok fölfrissítenek. A tartány fenekének az (l) csöveken természetesen szorosan tömítve kell lennie. Ezen kivitelnél az emelőgépek a léghengerekkel vannak összekapcsolva oly módon, hogy a dugattyúkat magukkal viszik fölfelé, azután pedig kikapcsoltatnak. A 3. ábrán föltüntetett harmadik kivitelnél a haltartány egy (m) koszorú révén négy (n) csavarorsón nyugszik, amelyek egy helyben forognak. Ha ezen csavarorsókata kellő irányban forgásba hozzuk, akkor a haltartány fölemelkedik.. A csavarorsók (o) kerekeit valamely lánc vagy efféle segélyével oly módon köthetjük össze egymással, hogy mind a négy orsó egyetlen egy forgattyú segélyével legyen hajtható. Ha az orsókkal való fölemelés nehéz volna, akkor itt is emelőgépet lehet e célra alkalmazni. Ha a haltartányt fölső helyzetében magára hagyjuk, akkor a csavarorsók a rézsútos csavarmenetekre gyakorolt nyomás folytán visszafelé kezdenek forogni. Ezen forgás következtében a (q) lendkerék is mozgásba jön és egy közlőmű útján, amely-