57446. lajstromszámú szabadalom • Berendezés halszállító tartályok víztartalmának fölfrissítésére

Megjelent 1912. évi szeptember hó 27-én. MAGY. g|s KIR SZABADALMI jBra HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 57446. szám. XV/d. OSZTÁLY. Berendezés halszállító tartányok víztartalmának fölfrissítésére. OTT ANDREAS HÁZTULAJDONOS ÉS HALKERESKEDŐ ÉGERBEN. A bejelentés napja 1911 október hó 24-ike. A jelen találmány tárgya halszállítótartányokon a víztartalom fölfrissítésére alkalmazott berendezés, amely főként a halak vasúti szállításánál bir nagy fontossággal. Ismeretes, hogy a tartány vizét állandóan frissen kell tartani, hogy a halak élve maradjanak, illetve, hogy az elpusztulásuk által okozott, gyakran igen nagy károk elkerülhetők legyenek. Már létesítettek is oly berendezéseket, amelyek a víz fölfrissítését célozták, így például többek között a vasúti kocsi tengelyével egy közlőművet kapcsoltak össze, amely a kocsi fenekén keresztül egy a vizet állandó keringésben tartó szivattyúval volt összekötve. Ennek a berendezésnek azonban az a nagy hátránya volt, hogy a kocsi megállása esetén a szivattyú sem működött és ez a néha órák hosszáig tartó szünetelés jelentékeny károkat okozhatott. Ez a berendezés tehát nem felelt meg céljának és azonkívül a vasutak sem alkalmazták azt szívesen a kocsikon. A találmány más úton oldja meg ugyanezen feladatot, A találmány szerint ugyanis maga a tartány végzi önműködően a fölfrissítést, amennyiben olyan testté van kiképezve, amely egy bizonyos magasságra j való fölemelés után lassan lesülyed és ezen. lesülyedés közben erőkifejtő súly gyanánt hat, amely a fölfrissítésre szolgáló műveleteket létesíti. A mellékelt rajzón a találmánynak három kiviteli alakja van föltüntetve, amelyek azonban esak példák gyanánt szolgálnak, mivel a találmány számos más kivitelben is foganatosítható, amelyek lényegükre nézve egymással megegyeznek és így mindannyian a jelen találmány keretébe tartoznak. A tartány maga a szokásos kivitelben készülhet, azonban a találmány szerint úgy van berendezve, hogy a magasba emelhető legyen, ahonnan aztán saját súlya alatt lassan lesülyed. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a vasúti kocsi fenekére egy erős falú (a) alapmedence van helytállóan erősítve, amelybe a tulajdonképeni (b) haltartány illeszkedik. Ez utóbbi bizonyos magasságra emelhető, amely mindig a körülményektől függ és például vasúti kocsiknál ezeknek magassága által van megszabva. Hogy a tartány fölemelhető legyen, annak oldalán egy kiálló (c) gerenda vagy efféle van elrendezve, amely egy (d) emelőgépen nyugszik. Ilyen gerendát és j emelőgépet célszerű a tartánynak két át-