57420. lajstromszámú szabadalom • Forró gőz- vagy robbanógép turbinákkal
•az ebben működő végdugattyún át a 4. ábra 4—4 vonala szerint, az 5. ábra az egyik tápszelep oldalnézete, a 6. ábra ezen szelep egyik végnézete, a 7. ábra a szelep egy részlete, a 8. ábra a gyújtószerkezet berendezése, a 9. ábra a vezérlökarok egyik vezetékének lefejtett nézete, végül a 10. ábra a beboesátó szelepek vezérlésére szolgáló berendezésnek változata. A gép egy hengerből áll, mely forgathatóan van két helytálló (M) csapágyban ágyazva és mely két egyenlő (A) és (B) végrészből és egy (C) középrészből vau •összetéve, mely részek előállításukra való tekintettel karimák útján vannak egymással összekötve, melyek egyidejűleg a turbinákat és a (D) lendítő kerekeket képezik. A hengerben három kettős dugattyú van -elrendezve, melyek a gép üzeme közben ide-oda járnak és pedig a dugattyúk közül kettő differenciális dugattyúk gyanánt kiképezett azonos (E) végdugattyúkat, egy pedig (P) középdugattyút alkot, mely két egymással összekötött egyenlő nagydugatytyúból áll. A dugattyúk, a forgóhenger és a gép 'helytálló része között az összeköttetés elvben mindhárom hengerrésznél azonos és csak gyakorlati szempontból tér el szerkezetileg a középdugattyúnál és a két vég•dugattyúnál. Az (F) középdugattyú (1. és 2. ábra) keresztalakú (G) résszel van ellátva, mely négy (H) szelencét hord, melyek a (C) henger falának egy-egy hosszanti hasítékában •csúszhatnak akként, hogy a dugattyú a hengerrel kényszerül forogni és ebben egyidejűleg szabadon ide-oda mozoghat. Az (I) hasítékok a hengerfalon elrendezett kiálló <J) bordák által képeztetnek. A középdugattyú keresztalakú részén (K) csap (2. ábra) vau keresztül dugva, mely végein egy-egy golyón csapágyat hord a csap végét körülvevő (L) görgő számára, mely azáltal csekély súrlódási ellenállással foroghat a (K) csap körül és mely az (1) vezetőhoronyba nyúlik. Ez a horony a hengert csekély játéktérrel körülvevő helytálló (M) gyűrűben van elrendezve akkép, hogy a csap a dugattyú ide-oda járása közben kényszerítve van a vezetéket követni és ezáltal a dugattyút és a hengert szakadatlanul egy irányban elforgatja. Az ábrázolt foganatosítási alaknál az (1) vezetékhorony akként van kiképezve, hogy az (F) dugattyúnak kétszer kell ide-oda mennie, hogy a hengert egyszer teljesen körülforgassa, amint azt a 9. ábrán föltüntetett lejfejtés mutatja, melyen az a—b vonalak a dugattyúlöket hosszát mutatják. A végdugattyúk teljesen hasonló módon az (A és B) hengervégeken elrendezett helytálló (M) gyűrűk (1) vezetékei által vezéreltetnek. A végdugattyúk legvastagabb végéről (3. ábra) (c) vonórudak indulnak ki, melyek a hengerfal (d) nyílásain mennek át és a henger külső oldalán négy hosszhoronyban vannak vezetve. A hornyokat részben (f) bordák képezik (4. ábra) akként, hogy á dugattyú szabadon ide-oda mozoghat ugyan, azonban kényszerítve van a forgásnál a hengert magával vinni. A (c) vonórudak (g) csavarok útján (h) gyűrűvel vannak összekötve, mely (L) görgők számára való golyós csapágyakkal ellátott csapot visel. A görgők a helytálló (M) gyűrűkben kiképezett (1) hornyokba nyúlnak, melyek a középdugattyú (1) vezetékhornyaihoz hasonlóak (1. ábra) úgy, hogy két ide-oda járó dugattyúmozgás felel meg a henger egy teljes körülforgásának. Az (E) végdugattyúk át vannak törve, mely áttörések rugók hatása alatt álló (0 és P) szelepek által fartatnak zárva (1. ábra). Az (0) szelep rúdja beesztergályozott részszel van ellátva, melyet két félrészből képezett kúpos (7) gyűrű fog körül (5. ábra); a gyűrűre megfelelő kúpos furattal ellátott (2) hüvely van rátolva, mely a szeleptől elfordult végén karimaszerű széllel bír, melyhez a (3) szeleprúgó támaszkodik úgy, hogy ez mindenkor arra törekszik, hogy a hüvelyt a (7) gyűrűre nyomja és ezáltal ennek két félrészét a szeleprúdon összetartsa.