57403. lajstromszámú szabadalom • Álló zongora

Megjelent 1912. évi szeptember hó 21 -én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 57403. «zán>. IX/d. OSZTÁLY Állózongora. HAWLITSCHEK KÁROLY ZONGORAKÉSZÍTŐ BUDAPESTEN. A. bejelentés napja 1911 december hó 12-ike. Nagy menzurájú állózongorák szerkesztése eddig mindig annak következtében vált lehetetlenné, hogy a hangtőkének fekvő zongoráknál szokásos, a széles oldalon való elrendezése függélyes huroknál egyáltalában lehetetlen, a görbe vonalú keskeny oldalon való elrendezése pedig az ekkor föllépő ferde ütési vonal miatt csak igen tökéletlenül lehetséges, mert ebben az esetben — minthogy a mechanika vízszintes gerendán volt szerelve — különböző hoszszúságú kalapácsokat kellett alkalmazni, mi a helyes ütést teljesen lehetetlenné tette. Találmányunk szerint annak következtében válik lehetővé a legnagyobb kóncertmenzurával és helyes ütéssel biró álló zongora szerkesztése, hogy az ilyen a görbített vonalú keskenyebb oldal irányában rendezett hangtőkével biró állózongoráknál a ferde ütési vonallal párhuzamos, tehát ugyancsak ferde gerendán az egész mechanikát akként rendezzük el, hogy egyenlő hosszúságú kalapácsok és lökőnyelvek, úgymiDt a közönséges zongoráknál, itt is függélyes síkban mozogjanak. A lökőnyelveket vízszintes billentyűzetről ismert módon lökőrudak útján működtetjük, melyek a diszkanthúroktól a basszushúrok felé fokozatosan hosszabbodnak. A csatolt rajzon az 1. ábrán a találmány tárgyát képező álló zongora sematikus nézetben, a 2. ábrán az 1. ábra 2—2 vonala szerint vett metszetben látható. A zongoraszekrényt a pontvonalasan kihúzott körvonalak jelzik. A szekrény fölső részén, a görbített keskenyebb oldal mentén az (a) hangtőkelemez fekszik, melyen a basszus- és diszkanthúrok ferde hídvonalát (al, a2) ábrázolja. A szekrény alsó részében a basszus- és diszkanthúrok (b), illetve (c) beakasztó lemezei egymás fölött vannak elrendezve és az (a) lemezzel (d) támasztékok (merevítők) útján vannak kapcsolva. (e) a rezonáncia fenékhídjai és az (f—f) vonal a billentyűzetet jelzi, melynek segélyével a mechanikát a (g) lökőrudak közvetítésével működtetjük, mint az a 2. ábrán látható, (h, h) a két szélső basszuskórus és (i, i) a két szélső diszkantkórug.. A ferde (j—j) vonal az ütési vonal, ennek és a huroknak keresztezési pdntjaiban ütik meg a kalapácsok a húrokat. A (j—j) ütési vonallal párhuzamos (k—k) vonal a lökési vonal, vagyis az a vonal, melybe a (g) lökőrudak a mechanika (1) lökőnyelveit viselő (m) hidakat érik. A (j—j) ütési és (k—k) lökési vonal között fekszik a mechanika,