57301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olvasztókoksz termelésére

Meg-jelent 1912. évi szeptember hó 19-én. ' g j rTi MAGY KIR. ív-l. SZABADALMI HIVATAL % • . SZABADALMI LEIRAS 57801. ^Zái _ f f n/a. OSZTÁLY. Eljárás olvasztókoksz termelésére DIEHL LUDWIG H. MÉRNÖK LONDONBAN ÉS FA BEK PAUL MÉRNÖK PÁRISBAN. A bejelentés napja 1911 november hó 22-ike. A jelen találmány koksz termelésére vonatkozik aunyi bázikus adalék adagolása mellett, hogy a szén hamualkatrészeivel közelítőleg szinguloszilikáttól biszilikátig terjedő vegyület képzésére és a jelenlevő kén lekötésére elégséges legyen. A találmány célja egyrészt szilárd ellentálló koksz léíesítése, másrészt a kokszolás közben a szén kéntartalmának a későbbi metallurgiai alkalmazásra alkalmatlan alakba való vitele. A kokszoláskor tudvalevőleg először a szén könnyebben illó alkatrészei desztillálódnak s ezek között van a szén kéntartalmának tetemes része is, mely szerves vegyületek alakjában távozik. Ha a kokszolandó szénhez az adalékot már eredetileg bázikus alakban adagoljuk, akkor természetesen a távozó kénvegyületek részben bontatnak kéntartalmuk lekötése közben, mimeliett a bázikus adalék megfelelő mennyisége ezen kénkötésre használódik el. Ezáltal a szén összes kéntartalmának legnagyobb része a kokszban visszatartatik; noha a kén most már ártalmatlan alakban van, mégis előnyös ezen kellemetlen elem mennyiségét a kokszban lehetőleg csökkenteni. Ezt a találmány azáltal éri el, hogy a kénkötésre szolgáló bázikus adalék hatékonysága csak akkor kezdődik, mikor a kén fotömege az említett desztilláció folytán már eltávozott. E célból a bázikus adalék nem égetett mész, hanem kalciumkarborát alakjában ad igoltatik, legcélszerűbben tömör kristályos válfaj, pl. mészkő, márvány, dolomit stb. képében. Minthogy ezen anyagok kénkötő hatékonysága csak a szénsav kiűzése után lép föl, ez pedig csak 900° fölött megy végbe, a kokszolást úgy eszközöljük, hogy a széu-inészkő-elegy hőmérsékét lassan fokozzuk kb. 900°-ig, míg a szénnek az illó kén főtömegét tartalmazó könnyen illó alkatrészéi eltávoznak. Végül a hőmérsékét lehetőleg magasra fokozzuk, ami a modern regeneráló vagy rekuperáló tüzeléssel könynyen megy, mikor is a mészkő bomlik s a fölszabaduló bázis a szén alkatrészeire hathat. Az eljárás nagy előnye, hogy a szénsavhoz kötött marómész az előzetes d ?sztilláció alatt hatálytalan marad, amíg az illó alkatrészek a kén főtömegével ki nem űzettek. Minthogy a marómész a desztillációkor keletkező illó szerves vegyületeket, köztük a kénvegyületeket is már aránylag alacsony