57286. lajstromszámú szabadalom • Hűtőkészülék, különösen robbanómótorokhoz

— 2 -által a szárnyak hővezetés álta az (a) tartályt, valamint a benue lévő folyadékot is lehűtik. Másrészt a tartály által magával vitt folyadék az (al) nyíláson át a tartályba lépő levegőnek is szabad fölületet nyújt, ami a hűtő hatást még növeli. Forgó részek hűtésére ajánlották már a centrifugális er8 álltai a részekhez szorított folyadék alkalmazását.; így pl. Prony-féle fékeknél használták ezt az elrendezést, melynél azonban a folyadék az érintkezés következtében fölmelegszik. Jelen esetben azonban a lehűtött folyadék (dl)-nél a (d) <;sőbe lép, melynek vége meghatározott szög alatt a folyadékba merül. A folyadék forgási sebessége nyomássá alakul át és a {d) csőben a nyilak értelmében az (f) köpeny fölé áramlás jön létre. Az (a) tartály és a (d) cső által képezett berendezést centripetális szivattyúnak tekinthetjük, melyben a folyadék (dl)-nél gyűjtetik össze. A (d) csövön át elvezetett folyadék a motort lehűti és meleg állapotban az (e) csövön át az (a) tartályba tér vissza, ahol a leírt módon lehűttetik. A leírt készülék közvetlenül a hűtendő mótor tengelyére szerelhető, ami által hajtó | szervek elmaradhatnak. A készülék továbbá ha annak kellő súlyt adunk, a lendítőkereket pótolhatja. Ha egy bizonyos átmérőjű készülékkel hatályosabb hűtést akarunk elérni, a 2. ábrán látható elrendezést használjuk. Ezen esetben a készülék két gyűrűalakú (a, a2) tartályból áll, melyek falaihoz a folyadék a centrifugális erő által a már ismertetett módon ezoríttatik. Ez a két tartály, mely a közös (c) tengelyre van szerelve, egymással az üreges (g) testek által képezett hűtőelemek által közele'dnek, mely elemek a levegőnek közvetlenül vagy közvetve hűtő fölületet nyújtanak és úgy vannak elrendezve, hogy centrifugális vagy csavarventilátort képeznek. A folyadékot gyűjtő és a hűtendő mótor (f) vízköpenyéhez vezető (d) cső az (a2) tartályba torkollik, míg a meleg vizet visszavezető (e) cső az (a) tartályban végződik. A működés a következő: Az (a, a2) tartályok és a (g) hűtőelemek által képezett egész a (c) tengely körül forog, mi közben a folyadék a tartályok belsejében és a hűtőelemekben eloszlik. A (g) elemek hűtő hatást fejtenek ki és a bennük tartalmazott folyadékot lehűtik. A (d) cső a folyadékot úgy, mint az előbbi esetben, a hűtendő mótor felé szállírja és a folyadék az (e) csövön át a nyilak irányában az (a) tartályba tér yissza. A folyadékszín az (a) tartályban növekszik és az (a2'i tartályban csökken. A keringés tehát az (a) tartálytól az (a2) tartály felé irányul, a (g) elemeken keresztül, ahol a folyadék átáramlása közben lehűl. Ez a készülék sokkal nagyobb közvetlen hűtőfölöletet; nyújt, mint az, melyet leírtunk úgy, hogy ugyanazon méretek mellett sokkal nagyobb teljesítményt ad. Ezen készülékek egyikének vagy másikának használatánál bizonyos hátrányok lépnek föl. így a (d) cső (dl) szájnyílásánál levegő és folyadék emulsiója képződik és a levegő a vezetékekbe is ragadtatik. Másrészt a megállításnál az (f) köpenyben lévő összes víz a készülék felé áramlik úgy, hogy ha a köpeny űrtartalma nagy, a folyadék az (a) tartályból kiömölhet. Ezen két hátrány a 3. ábrán föltüntetett elrendezésnél el van kerülve. Ezen elrendezés abban áll, hogy a (d, e) csöveket a (d2) és (el) helyeken megszakítjuk és ezen pontokon (h, hl) tölcséreket rendezünk el. A (dl)-nél belépő folyadék a (h) tölcsérbe ömlik, mely magasabban fekszik, mint a visszavezető (c) cső legmagasabb helye. A (d2) helyen a folyadék a benne tartalmazott levegőt leadja úgy, hogy a (d) csőben maradó folyadék levegőt már nem tartalmaz. Hogy az (f) köpeny szifonszerű hatás folytán ki ne ürüljön, az (e) csövet (el)-nél meg kell szakítani, célszerű azonban az (e) cső legmagasabb pontja és a (d2) hely magasságkülönbségét lehetőleg csökkenteni,