57241. lajstromszámú szabadalom • Méhkaptár

mint a mézkainrára és a fészekre osztották. A két rész közé elválasztónak a Hanemann-féie rácsot alkalmazzák, melynek nyílásain az anya nem fér át, a dolgozó méhek azonban, bár kínosan, de mégis át jutnak s megtölthetik a mézkamrát. Ezeknek a kaptáraknak a kijáró nyílása közvetlenül a fészekbe vezetett; a gyűjtőméheknek tehát csak a fészekbeli bogártömegen s a Hanemann-rácson át való vergődés után sikerült bejutni a mézkamrába. Ezt a mindenképen hátrányos s vagyonosodás tekintetében is káros állapotot a jelen találmány tárgya a következő módon szünteti meg: A (13) keretek sorozatát (3. ábra) egy közéjük beállított (28) Hanemann-rácsos vagy rostaszövetes választófallal középen ketté osztjuk (3. és 10. ábra). Az ezen választófallal ketté osztott kaptár egyik részdbe kerül a fészek, a másik részbe a fölösleges mézmennyiség fölvételére hivatott tartaléklépeket helyezzük úgy, hogy a kaptár ezen része mézkamrául szolgál. A kijáró nyíláson és a (29) fogasküszöbön változás nem történik, a család tehát továbbra is sajátjának tekinti a ketté osztott lakást; a gyűjtőméhek akadátytalauul, illetve közvetlenül is bejuthatnak a mézkamrába, anélkül, hogy a fészken és a Hanemannrácson át kellene vergődniök. Amidőn a kaptár több méhcsalád lakásául szolgál, azok elkülönítésére (14) válaszfalakat használunk (1., 2., 8., 9., 21. ábra), melyek kiálló vállaikkal a kaptártest párkányzaton függenek. A válaszfal válla és a kaptártest közötti hézag betöltéseül a <39) ékek szolgálnak; ezekre azért van szükség, hogy ezen a hézagon a méhek a válaszfal mögé ki ne mehessenek. A 3. ábrán a kaptár (2) teteje két darab <30) rövid lécczel föltámasztott helyzetben van föltüntetve, amint azt nyári melegben a szellőztetés megkönnyítésére tenni szoktunk. A 7. ábra a kaptár tetejét a (38) hosszú lécekkel föltámasztott állapotban mutatja. Ha a méhcsaláddal bármiféle belső munkát akarunk végezni, úgy a tetőnek ézen helyzetbe hozása után csak a könnyű deszkatokkal kiemelhető párnát kell eltávolítanunk, hogy a vízmentes vászon fölhajtása után a méhcsaládhoz jóformán észrevétlenül hozzájuthassunk. A (13) keretek' oldalléce (4. ábra) a fölső léc bevállazott részéhez van szögezve. így a több kg. súlyú mézes keret oldalléce nem válhatik el a fölsőtől a szállításnál előforduló zökkenések, rázkódások következtében. Hogy teljesen elejét vehessük a lépek törésének vagy éppen leszakadásának és hogy megakadályozhassuk a mesterséges sejtközfalak megnyúlását, e közfalakat vízszintesen és függélyesen álló vékony (31) acéldrótokkal hálózzuk be olyformán, hogy ez a hálózat mind a két oldalról védje a mesterséges sajtközfalat (műlépet) az elgörbülés, megnyúlás vagy leszakadás ellen. Ezt a dróthálózatot a méhek teljesen beépítik a lépbe. A keretek között körülbelül 1 cm.-es léputcák szükségesek a méheknek. Ezeket az utcákat a keretlécek éleibe vert és 1 cm.-nyire kiálló, meggörbített drótból készült (32) ütközőkkel biztosítjuk. A méhek lakásukban azokat a hézagokat, ahol el nem járhatnak, — nehogy ott molytanya keletkezzék — propolisszal, vagyis gyantanemű anyaggal töltik be. Minthogy pedig a keretek a kaptártest oldalpárkányain (13') füleiken függenek, ennélfogva a keret füleinek a kaptártesthez való ragasztását csak úgy kerülhetjük el, ha a méhek a fülek alatt és végeik mellett szabadon eljárhatnak (5. ábra). Erre szolgál a kaptártest bevállazásán végig futó és megfelelő magasságra fölálló (33) bádogsin. A keret oldalléce és a kaptártest között megfelelő bőségű hézag van. Hogy tehát a keretek szállítás közben oldalirányban meg ne mozdulhassanak és ne lehessenek léptörések okozói, a keretek oldalléceibe fönt és lent szintén drótból készült (35) ütközök vannak beverve. Az alsó (35) ütközők egyszersmind a keret kiemelésekor annak vezetésére is szolgálnak és a keret külső oldalain tartózkodó méhek megsértését meggátolják. Oly célból, hogy meglévő régebbi rövidebb tipusú kereteket is használhassunk