57228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék ásványvizek előállítására

irányú (11) furattal bír; az utóbbi a szájdarab fölső végén a lépcsőzött (12) üreggé szélesedik ki. A (10) szájdarab a (3) sin (4) fülébe van becsavarva. A (2) palackon lévő (13) kifolyatócső szabad végére a (14) hüvely van föltolva, mely egészen a (10) szájdarab (12) üregébe terjed és szorosan a szájdarab falához fekszik. A (14) hüvely tehát az (5) hüvely jobb- és baloldalú szárnyai között fekszik, mely szárnyak végeire a (10) szájdarab van odaforrasztva. A (14) hüvely alsó végébe a kúpos (15) szájdarab van becsavarva, melynek egyik homlokvége a (14) hüvely szélénél kissé kiáll, míg a szájdarab másik homlokvége és a (13) kifolyatócső szájnyílása között a (17) tömítőgyűrű van elhelyezve. A (15) szájdarabba tengelyirányban a (16) cső van behelyezve, melynek egyik vége a (17) tömítőgyűrűn áthatol és másik vége a (16) csővel egyazon tengelyben fekvő (18) csatorna fölött áll. Ugy a (18) csatornával, mint a (16) csővel, egy reájuk merőleges, két végén a szájdarabot áthatoló (19) csatorna áll összeköttetésben. A szájdarab kúpos kiképezése által és a hüvely belső szélének megvékonyítása folytán egy, az egész (15) szájdarab körül terjedő (20) csatorna képeztetik. A (10) szájdarabban lévő (12) üreg legalsó részében a (21) sólemez van elhelyezve és az üreg lépcsőzésének a lemezzel körülbelül ugyanazon magasságban fekvő fölső oldalán egy tömítőgyűrű van elrendezve. A (21) lemez a (10) szájdarabba fölülről helyeztetik be, mielőtt a (2) palackot az (1) tartányba helyezzük. A (2) palack (22) fejére a (23) BÜveg van fölhelyezve, mely a (9) csavarorsó ellentámaszát képezi és . melyhez két (24) kar van öntve; az utóbbiak között egy kerületi horonnyal ellátott kerek (25) tárcsa van excentrikusan és forgathatóan ágyazva. A kerületi horonyba a (2) palackon lévő (26) nyomóemeltyű szabad vége befekszik. A (25) tárcsán továbbá a (27) lánc van elhelyezve, melynek utolsó tagja az (1) tartányon megerősített (28) kampóba akasztandó. A (27) lánc csak oly hosszú, hogy a (28) kampóba csak akkor akasztható be, ha a (26) nyomóemeltyú a (25) excentertárcsa segélyével leszoríttatik. A fönt leírt készülék következőképen működik : Tegyük föl, hogy a készülék összes részei a föltüntetett helyzetet foglalják el és hogy a (10) szájdarabba a (14) hüvely fölemelése által egy sólemez helyeztetett be. Ezután a (9) csavarorsót meghúzzuk, miáltal a (3) sin fölső végére húzás fejtetik ki. Minthogy a sin, valamint egyáltalán a készülék összes részei fémből és pedig a sin vasból készül és a sint nem kell túlságos erősre készíteni, ennek folytán a sin, valamint a tartány is utánenged úgy, hogy a sólemez a (15) szájdarab homlokvégéhez szoríttatik és emellett összetöretik. A (9) csavart oly erősen húzzuk meg, hogy a (14) hüvely a (12) üregben lévő tömítőgyűrúhöz szoríttatik. Ezután egy a (10) szájdarabhoz kapcsolt tömlő segélyével Bzénsavval telített vizet vezetünk be, a (26) nyomóemeltyűt a (25) excentertárcsa segélyével leszorítjuk és a (27) láncot a (28) kampóba akasztjuk úgy, hogy a palack a töltés alatt nyitva marad. A (21) lemez a beáramló vízben rendszerint teljesen föloldódik, mimellett a szűk (18) és (19) csatornák megakadályozzák, hogy a víz oldatlan nagyobb lemezrészecskéket ragadjon magával úgy, hogy a víz a föloldott lemezből csak kis részecskéket vihet magával. Ezek a részecskék a palackban összegyűlt folyadékban azután könnyen föloldódnak. A palack megtöltésének befejezése után a (9) csavart visszaforgatjuk, az (5) hüvelyt a palackfejről elforgatjuk és a palackot a tartányból kiemeljük. Ezután a (10) szájdarabba új sólemezt helyezünk. A készüléknek a 2. ábrán föltüntetett kiviteli alakja oly palackok töltésére szolgál, melyeknek nyaka a fölső végen ismert módon belső csavarmenettel van ellátva és mely palackok egy rendszerint üvegből készült, csavar gyanánt kiképezett dugóval záratnak el. E célra a készülék egy csavarmenettel ellátott, a palackokba becsavarandó (29)