57217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vér- vagy véralkatrészek amoratikus szulfosavakkal való vegyületeinek előállítására

Megjelent 19155. évi szeptember hó 14-én. MAGY. g|s K1H. SZABADALMI jBH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 57217. száin. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás vér vagy véralkatrészek aromatikus szulfosavakkal való vegyületeinek előállítására. SCHEITLIN EMIL VEGYÉSZ BASELBEN. A bejelentés napja 1911 augusztus hó 14-ike. Aromatikus szulfosavaknak, pl. guajacolszulfosavnak vérre vagy véralkatrószekre való hatása által a véralkatrészekből és az illető szulfosavakból vízben oldhatatlan kettős vegyületeket kapunk; e célra tetszőleges eredetű és összetételű vért használhatunk föl. E reakcióra persze nem alkalmasak a vérben oldott szervetlen sók. Az eljárás nem szorítkozik csakis guajacol-szulfosavakra, hanem tetszőleges más aromatikus szulfosavval is foganatosítható. Az új kettős vegyületeket úgy kapjuk, hogy vért vagy vér alkatrész eket közönséges hőmérsékletnél elegyítünk pontosan a savanyú reakcióig az illető szulfosavval és a keletkező csapadékot az anyalúgtól elválasztjuk. Ez az eljárás új és a gyógyászat szempontjából értékes termékeket eredményez, a melyek fehérjének terapeutikusan ható anyagokkal való eddigelé használatos valamennyi kombinációjától élesen különböznek. A jelen eljárás a 84551. és 112933. sz. német szabadalmakban leírt eljárásoktól alapjában különbözik ; az ismert eljárásoknál ugyanis egyrészt citromsavak jelenlétében egy koaguláló folyamatról, másrészt erős ásványi savak behatása által keletkező hasadási termékeknek vérből való előállításáról van szó. Ezzel ellentétben a jelen eljárással az aromatikus szulfosavakkal valamennyi értékes véralkatrészt, a szervetlen sók kivételével, új alakjukban, koaguláló folyamat'és szétbontás nélkül, tartós kettős vegyület gyanánt kapjuk. Azt a föltevést vehetjük alapul, hogy az aromatikus szulfosavak a fehérnye-molekuláknak Ehrlich-féle oldalláncait lekötik (lehorgonyozzák) és elváltozások ellen óvják, míg a koaguláló folyamattal vagy savhatással történő ismert eljárásoknál mindig ki vannak ily változásoknak téve. Egyébként általánosan ismeretes, terapeutikusan ható testeket fehérje-anyagokhoz (pl. tojás-albuminhoz, vér-albuminhoz) kötni oly célból, hogy a gyomornedvben oldhatatlan alakba hozzuk, úgy, hogy a gyógyhatás csak az alkálikus bélnedvekben váltatik ki; lásd pl.: a 100707., 88029. és 162656. számú német szabadalmi leírásokat,; továbbá a «Pharmazeut. Zentralhalle» című; folyóirat 1906. évi 47-ik számában a 354. oldalon található «Torosan» című közleményt és Hagers «Die Pharm. Praxis» Ergánzungsband 1908, 592. és 593. oldalait a