57198. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kábelvezetékek bíztosító berendezése

— 8 zati kapcsolónak sekundér kapcsoló relaisjót hozza működésbe. Az (e) tekercsek által működtetett szerkezetek persze ép úgy egy, a hálózati kapcsolót működtető mehanikus szerkezettel is állhatnának összeköttetésben; a segéd-áramforrás szóval nem okvetlenül szükséges alkatrésze a berendezésnek. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett berendezés főként ajszal tűnik ki, hogy a nyugalmi helyzetet biztosító áram létrehozására az a kapacitás-feszültség szolgál, amely a vezetékbetétekben elszigetelésük folytán a földdel szemben van, tehát csak váltóáramú hálózat számára való. Ily hálózatban influencia folytán statikai töltés képződik a mellékvezetékben, amely egyrészt a fővezeték és a vezető betét közötti szigetelő réteg, másrészt pedig a betét és az ólomköpeny közötti szigetelő réteg vastagsága által van meghatározva. A töltések a (d) fojtóelemeken és e tekercseken keresztül a föld felé egyenlítődnek ki és az utóbbiakban az (f) szakító kapcsolóknak bevont helyzetben való tartásához szükséges nyu galmi áramot létesítik. Ha valamely kábelszakaszon átütés történt a földbe, úgy a kapacitás-feszültségek, a központban a csillagpontoknak földelése esetében pedig a főfeszültségek is a hibaáram-létesítette szikrahídból és a jól vezető (c) külső köpenyből álló kényelmesebb úton egyenlítődnek ki a földbe, minek folytán a (d) fojtótekercseken és az (e) tekerületeken keresztül menő földvezetékek a hibás kábelszakasz mindkét végén rövidre záratnak, (f) kapcsoló szerkezeteik pedig áram hijján fölszabadulnak és megengedik a legközelebbi hálózati kapcsolók kiiktatását. A 3. és a 4. ábrabeli berendezéseknél, mint lényeges alkatrész, egy külön segédáramforrás van alkalmazva; előnye az 1. és 2. ábra szerinti berendezésekkel szemben az, hogy ez a berendezés minden áramfajhoz, tehát egyenáramhoz is használható. E berendezésnél azonkívül a kikapcsolás egészen bizonyosan a hibás kábelszakasz két végété korlátoztatik. A 3. és a 4. ábrabeli kapcsolás lényeges jellemző vonása abban áll, hogy a (h) tezető betétek és (d) fojtótekercseik az utóbbiak mögött csillagkapcsolásban futnak össze és az így létesült null-pontok, tetszőleges fázisszám esetében is, valamennyi fázis vezető betéteinek összekötésére csak egyetlen egy (1) összekötő vezetéket és csak két (m, n) kikapcsoló tekercset tesznek szükségessé. A két kikapcsoló tekercs közé a segédáramforrás egyik sarka, míg a másik sarok az (a) vezetéken át a földdel van kapcsolva. A kábelek védőköpenyei szintén a földdel vannak kapcsolva. Ha a 3. és 4. ábrabeli berendezésnél történik átütés a földbe, (e, e) az esetben a szikrahíd a segédáramforrást a földtől a földig zárja. Ez által az (m) és az (n) kapcsoló tekercsek gerjesztetvén, a hálózati kapcsolókat nyitják. Hibátlan kábelvezetékeknél, váltóáram telepek esetében, természetesen ezen kapcsolásoknál is kapacitásfeszültség van a (h) betétekben, de ez a feszültség a csillagkapcsolással összekötött fojtótekeráseken keresztül kiegyenlítődik anélkül, hogy a kapcsoló szerkezetekhez vagy a segédáramforráshoz jutna. Minthogy a segédáram ezen kapcsolásoknál a (d) fojtó*elemeken halad át, ennélfogva a segédáramforrásnak célszerűen csak egyenáramot, vagy pedig alacsony frekvenciájú váltóáramot kell szolgáltatnia, amelynek frekvenciája kisebb, mint a főhálózaté. Eddigelé a gyakorlatilag véve legfontosabb átütésekről, nevezetesen a fővezetéktől a földbe való átütésekről volt csak szó; többerű kábeleknél azonban az egyes erek között is léphetnek föl átütések, bár ez az eset ritka és ha előfordul, úgy rendszerint az egész kábelt szétrombolja és földzárlatot idéz elő. A leírt kapcsolásokkal ebben az esetben is egyszerű módon kellő biztosítást érhetünk el, még pedig úgy, hogy a főhálózatban a túlfeszültség elleni védelemképen amúgy is meglévő csillagpontot a földdel kapcsoljuk; ily földdel zárt nullpontot a kábelvezetéknek valamennyi vagy csak osztópontjain alkalmazhatunk. A 4. ábrán az állomási transformátor magas feszültségű tekercsénél van ily földzáriát fölttintetve.