57146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bevont üvegburkok vagy üvegedények előállítására

körülményt a jelen találmánynál úgy hasznosítjuk, hogy a bevont üveget olyan formába fúvjuk, amelynek belső fala különböző mélységű, mintákat alkotó gödrökkel vagy hornyokkal van ellátva. Az üveg, főként pedig az a réteg, amely a formával közvetlen érintkezésbe jön, ezen mélyedésekbe szoríttatik és ennek folytán a minta mélysége és élessége szerint egyenlőtlenül terjeszkedik ki. Ha azután a készrefúvott tárgyat savfürdőbe merítjük, vagy pedig homoksugárfúvóval vagy más, az üveget egyenletesen eltávolító eszközzel kezeljük, akkor a külső réteg eltávolított üveganyagának vastagsága szerint a belső réteg többékevésbbé eltűnik, minek következtében színes minták és fokozatos színátmenetek keletkeznek. A találmány alapgondolata tehát az, hogy az üvegtárgyakat két vagy több különböző színű üvegrétegből állítjuk elő, amelyeket a fölület kivánt részein különböző vastagra képezzük ki, mire az üvegtárgyakat valamely tetszőleges, egyenletes hatású bomlasztóeljárásnak vetjük alá. Az ilynemű üvegtárgyak előállítására eddig használt eljárásoknál a fölület bizonyos részeire mechanikai szerkezetek segélyével, pl. az úgynevezett «decalcomanier» eljárásnál, vagy pedig kézzel valamely védőbevonatot kellett fölvinni. Azután az ily módon -előkészített üvegeket homokfúvókkal vagy maró savakkal kezelték, amikor is a fölület védett helyei a külső üvegréteg eredeti milyenségét és színét megtartották, míg a behatásnak kitett védetlen részek egy belső réteg színeit mutatták. A jelen eljárás szerint ellenben az üvegtárgyak úgy, amint a fúvóformából kikerülnek, vagyis a fölület előzetes kezelése nélkül fürdőbe jönnek, vagy pedig homoksugárfúvóval munkáltatnak meg. Ez az eljárás fokozatos és észrevehetetlen színátmeneteket és sokkal művésziesebb hatású fokozatokat eredményez, mint amilyenek eddig költséges és különös ügyességet kívánó munkával elérhetők voltak. A jelen találmány szerinti eljárás a legkülönfélébb üvegek előállitására használható. így például mesterséges fény számára oly reflektorok készíthetők, amelyek opálvagy opalin-üvegből álló áttetsző belső réteggel bírnak, míg' a külső rétegek tetszőleges színárnyalatúak. A külső és belső rétegeknek erre következőleg homoksugárral vagy savfürdővel stb. való kezelése oly reflektort eredményez, amely fehér belső visszaverő fölülettel és domború mintázású, a leglágyabban egymásba folyó színárnyalatokat mutató külső fölülettel bír. Úgyszintén oly üvegburkok és üvegtárgyak állíthatók elő, amelyek minőség és színhatás tekintetében régi elefántcsonthoz, fémhez, szövethez stb. hasonlítanak. A mesterséges fényhez való vízszintes reflektorokat jelenleg sima vagy radiálisan bordázott formákba szokták fújni. Ezen reflektorok kivétel nélkül két rétegből, úgymint egy belső fehér opálüvegrétegből és egy mindenütt egyenlően színezett külső rétegből állanak. A jelen találmány szerint előállított reflektorok napfénynél vagy mesterséges fénynél művészi színfokozatokat és mintákat mutatnak. Hogy igen finom színhatások legyenek elérhetők, célszerű a színes rétegeket belül elhelyezni és a külső réteget igen vékony opálüvegböl előállítani. A külső fölület az egyenletes hatású bomlasztóeljárással való megmunkálás folytán részben szétrombolódik és az alatta lévő rétegek többé-kevésbbé láthatóan áttetszenek. A részben szétrombolt külső réteg arra szolgál, hogy az ernyő erős színellentéteit enyhítse, ha azt kívülről tekintjük. Ezen összeállítást olyan reflektoroknál alkalmazzuk, amelyeknél a külső réteg, még ha a legnagyobb részét eltávolítanók is, túlságosan föltűnő színt mutatna. Egy vékony fehér vagy közömbös színű, főként pedig egy tompított be vonat valamely mély színárnyalattal együt tesen a reflektornak nagy mértékben mű vészies külsőt kölcsönöz, ha az nincs meg világítva mesterséges fénnyel. A reflekto belső fölületén alkalmazott színes réte nem eredményezne jó visszaverődést. H azt akárjuk, hogy a fehér belső visszaver fölülettel bíró reflektor napfénynél nyv