57146. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bevont üvegburkok vagy üvegedények előállítására

körülményt a jelen találmánynál úgy hasz­nosítjuk, hogy a bevont üveget olyan for­mába fúvjuk, amelynek belső fala külön­böző mélységű, mintákat alkotó gödrökkel vagy hornyokkal van ellátva. Az üveg, fő­ként pedig az a réteg, amely a formával köz­vetlen érintkezésbe jön, ezen mélyedésekbe szoríttatik és ennek folytán a minta mély­sége és élessége szerint egyenlőtlenül ter­jeszkedik ki. Ha azután a készrefúvott tár­gyat savfürdőbe merítjük, vagy pedig homoksugárfúvóval vagy más, az üveget egyenletesen eltávolító eszközzel kezeljük, akkor a külső réteg eltávolított üveganyagá­nak vastagsága szerint a belső réteg többé­kevésbbé eltűnik, minek következtében szí­nes minták és fokozatos színátmenetek ke­letkeznek. A találmány alapgondolata tehát az, hogy az üvegtárgyakat két vagy több különböző színű üvegrétegből állítjuk elő, amelyeket a fölület kivánt részein különböző vas­tagra képezzük ki, mire az üvegtárgyakat valamely tetszőleges, egyenletes hatású bomlasztóeljárásnak vetjük alá. Az ilynemű üvegtárgyak előállítására ed­dig használt eljárásoknál a fölület bizonyos részeire mechanikai szerkezetek segélyével, pl. az úgynevezett «decalcomanier» eljárás­nál, vagy pedig kézzel valamely védőbevona­tot kellett fölvinni. Azután az ily módon -előkészített üvegeket homokfúvókkal vagy maró savakkal kezelték, amikor is a fölület védett helyei a külső üvegréteg eredeti milyenségét és színét megtartották, míg a behatásnak kitett védetlen részek egy belső réteg színeit mutatták. A jelen eljárás szerint ellenben az üveg­tárgyak úgy, amint a fúvóformából ki­kerülnek, vagyis a fölület előzetes kezelése nélkül fürdőbe jönnek, vagy pedig homok­sugárfúvóval munkáltatnak meg. Ez az el­járás fokozatos és észrevehetetlen szín­átmeneteket és sokkal művésziesebb hatású fokozatokat eredményez, mint amilyenek eddig költséges és különös ügyességet kí­vánó munkával elérhetők voltak. A jelen találmány szerinti eljárás a leg­különfélébb üvegek előállitására használ­ható. így például mesterséges fény számára oly reflektorok készíthetők, amelyek opál­vagy opalin-üvegből álló áttetsző belső ré­teggel bírnak, míg' a külső rétegek tetsző­leges színárnyalatúak. A külső és belső ré­tegeknek erre következőleg homoksugárral vagy savfürdővel stb. való kezelése oly reflektort eredményez, amely fehér belső visszaverő fölülettel és domború mintázású, a leglágyabban egymásba folyó színárnya­latokat mutató külső fölülettel bír. Úgy­szintén oly üvegburkok és üvegtárgyak ál­líthatók elő, amelyek minőség és színhatás tekintetében régi elefántcsonthoz, fémhez, szövethez stb. hasonlítanak. A mesterséges fényhez való vízszintes reflektorokat jelenleg sima vagy radiálisan bordázott formákba szokták fújni. Ezen re­flektorok kivétel nélkül két rétegből, úgy­mint egy belső fehér opálüvegrétegből és egy mindenütt egyenlően színezett külső rétegből állanak. A jelen találmány szerint előállított reflektorok napfénynél vagy mes­terséges fénynél művészi színfokozatokat és mintákat mutatnak. Hogy igen finom színhatások legyenek elérhetők, célszerű a színes rétegeket belül elhelyezni és a külső réteget igen vékony opálüvegböl előállítani. A külső fölület az egyenletes hatású bomlasztóeljárással való megmunkálás folytán részben szétromboló­dik és az alatta lévő rétegek többé-kevésbbé láthatóan áttetszenek. A részben szétrom­bolt külső réteg arra szolgál, hogy az ernyő erős színellentéteit enyhítse, ha azt kívülről tekintjük. Ezen összeállítást olyan reflektoroknál alkalmazzuk, amelyeknél a külső réteg, még ha a legnagyobb részét eltávolítanók is, túlságosan föltűnő színt mutatna. Egy vékony fehér vagy közöm­bös színű, főként pedig egy tompított be vonat valamely mély színárnyalattal együt tesen a reflektornak nagy mértékben mű vészies külsőt kölcsönöz, ha az nincs meg világítva mesterséges fénnyel. A reflekto belső fölületén alkalmazott színes réte nem eredményezne jó visszaverődést. H azt akárjuk, hogy a fehér belső visszaver fölülettel bíró reflektor napfénynél nyv

Next

/
Thumbnails
Contents