57138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hidrokinaalkaloidák észtereinek előállítására

rész benzoilkloridot (1. mol) és több órai állás után hígított sósavat adunk hozzá, amig minden föl nem oldódott. A vizes ol­datot az étertől különválasztjuk, a bázist amoniákkal kicsapjuk és éterben föloldjuk. Állásnál a képződött benzoilhidrokinin nagy, színtelen és íztelen kristályok alakjában kristályosodik, amelyek 102—107 C°-on ol­vadnak. Alkoholban, benzolban, éterben és kloroformban könnyen, hideg vízben és ben­zinben nehezen oldódnak. A benzoilhidro­kinin szalicilsavas sója, amely a bázis éte­res oldatából szalicilsav hozzáadásánál finom fehér tűk alakjában válik ki és alkoholból való átkristályosítás útján tisztítatik, 191— 193-5 C°-on olvad és egészen íztelen. III. példa Szalicilhidrokinin 326 rész hidrokinint (1. mol) 214 rész szalollal (1. mol) vagy még jobban ennek némi fölöslegével 6 órán át 130—140 C°-ra hevítünk. Az öralesztéket 2000 rész meleg benzolban föloldjuk, a képződött fenolt hi- t gított ammóniákkal való többszöri kirázás útján eltávolítjuk, a bázist a benzololdatból hígított sósavval kivonjuk ós a savanyú ol­datot éterrel mossuk. Ammóniák hozzáadása útján ezután a bázist a savanyú oldatból kicsapjuk és éterben föloldjuk. Az éteres oldat állásánál szalicilhidrokinin nagy, szín­telen és íztelen kristályok alakjában kivá­lik, a melyek hígított alkoholból való át­kristályosítás útján megtisztíttatnak. Olva­dási pontjuk 115—119 C®. Benzolban, al­koholban, kloroformban könnyen, hideg benzinben és vízben nehezen oldhatók. IV. p.é 1 d a. H i d r o k i n i n k a r b o n á t. 326 rész hidrokinin (1. mol) 3000 rész kloroformban való oldatához 100 rész piri­dint adunk és ezután jó hűtés közben 49'5 rész foszgénnek (V2 mol) 500 rész kloro­formban való oldatát csöpögtetjük hozzá, A reakcióterméket 3000 rész jéggel és fölös kénsavval kirázzuk, a kloroformot elvá­lasztjuk és a savanyú oldatot ammóniákkal kicsapjuk. Az ammoniákos oldatot, amely a piridint tartalmazza, leszívatjuk és a mara­dékot éterben föloldjuk. Az oldatot klorkálci­mal való szárítás után desztillálás útján az étertől megszabadítjuk, a maradékot 3000 rész abszolút alkoholban föloldjuk és 50%-os • kénsavat adunk hozzá, amig savanyú kén­savas hidrokinin karbonát már ki nem vá­lik. Ez tűalakú kristályokat alkot, melyek vízben igen könnyen, alkoholban azonban alig oldódnak. A só leszívatása és alkohol­lal való mosása után a biszulfátot jégviz­ben oldjuk és éterrel és fölös ammóniákkal rázzuk. A szárított éteres oldat lepárlása és a maradék összedörzsölése útján a hid­rokininkarbonátot színtelen és egészen íz­telen por alakjában kapjuk. Igen könnyen oldódik alkoholban, éterben, kloroformban és benzolban, nehezen benzinben. Sárga herapatitot alkot és permanganáttal szem­ben savanyú oldatban állandó. V. példa. Paraminobenzoilhidro­kinin. 326 rész hidrokinint (1. mol) 3. kg. ben­zolban föloldunk, 185'5 rész paranitroben­zoilkloridot (1. mol) adunk hozzá és rövid ideig forrásra hevítjük. Kihűlés után a re­akcióterméket híg sósavval kivonjuk és a savanyú oldatot 4 kg. éterrel és fölös am­móniákkal rázzuk. Paranitrobenzoilhidroki­nin az éterből azonnal finom tűk alakjában _ válik ki, amelyeket leszivatunk és benzol­ból átkristályosítunk. Ez a vegyület gyön­gén sárga színű, íztelen tűket alkot, ame­lyek éterben és benzinben csaknem oldha­tatlan, hideg benzolban és alkoholban igen nehezen, melegben könnyebben oldhatók és 163—164 C°-on megolvadnak. A paramino­benzoilhidrokinin előállítása végett 1 rész paranitrobenzoilhidrokinint, 4 rész 20%-os kénsavat, 8 rész vizet, 4 rész ónklorürolda­tot (600 rész önklorürből és 400 rész 25°/°-os sósavból) egy órán át 90—100 C°-ra melegítünk. Kihűlés után az egészet fölös nátronlúgba öntjük, a csapadékot le­szívatjuk és benzol-benzinből átkristályo­sítjuk. A paraminobenzoilhidrokinint ily mó­don színtelen és íztelen tűk alakjában kap­juk, amelyek 154—157-5 C°-on olvadnak. VI. példa. Hidrokininetilkar­b o n á t. 10 rész kininetükarbonátot 14 rész 20%-os

Next

/
Thumbnails
Contents