57131. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsavtartalmú antimon- és arzén-ércek földolgozására, ezen fémeknek az érkőzetben esetleg tartalmazott nemes fémek párhuzamos kiválasztása mellett való termelése céljából
intézkedést képez, melynek azon gyakorlatilag fontos hatása van, hogy a kőzet hígfolyó, főleg vasszilikátokból álló salakot képez. A nagyobb fajsúlyú fémvegyületek a tégely vagy kemence fenekén gyűlnek össze és ezeket a salak eltávolítása után redukáló szerek gyanánt alkalmazott fémes vassal és szénnel olvasztjuk 'össze és pedig a következő egyenlet szerint : 2 Na8 Sb 8, + Sb2 08 + 3 C + 5Fe = 4 Sb + + 3Na2 8 + 5FeS + 3CO. Az ezáltal kapott fémes antimónt «antimonium regulus»-ra dolgozzuk föl. A salak vasszulfidból és kénnátriumból áll. Ezen salaknak további ércmennyiségek földolgozása céljából való fölhasználására belőle a Naa S-et eltávolítjuk és pedig vízzel való kilúgozás által, a visszamaradó Fe S-et pedig ismét az első olvasztási műveletnél, tehát a szulfosó és az oxyd előállítására iiaszo áljuk. A kilúgozott vizes kénnátrium előnyösen kisebb antimóntartalmú ércnek földolgozására használható és pedig emellett az érc egész kénantimón-tartalmának oly szulfósóvá való cserebomlása mellett, melyet azután alkalmas sav segítségével kénantimon és a megfelelő nátriumsó képezése mellett bontunk föl. Erre előnyösen kénsavat használunk, mert ez esetben n átriumszulfátot kapunk, mely az első olvasztási műveletnél használható föl. Kénnátriumoldatokat alkalmaztak ugyan már korábban is kénantimón•ércek, sőt aranytartalmúak földolgozására, a jelen találmány tárgyát képező eljárásnál azonban új azon tény, hogy a kénnátriumot melléktermék gyanánt kapjuk és kisebb antimon-, illetőleg arzéntartalmú ugyanilyen ércek földolgozására használjuk. Az első olvasztási művelet sajátságos kiképezése következtében tehát körfolyamat keletkezik, melynél a kiindulási anyagok (vasszulfid, aátriumszulfát) egy részét visszanyerés céljából nagyon egyszerű módon ugyanazon olvasztási műveletnél regeneráljuk, melléktermék gyanánt pedig kénnátriumot kapunk és a további üzemnél előnyösen használunk föl. Ha a földolgozandó érc nemes fémet (aranyat, ezüstöt) tartalmaz, ezt az első olvasztási művelet után ezen művelettel közvetlen kapcsolatban választjuk ki és pedig jelen találmány szerint a szulfósóból, oxydból és salakból álló egész fürdőnek fémes antimónnal, illetőleg arzénnal való kezelése által, mely anyagot előnyösen kisebb darabokban adagoljuk a fürdőbe. Emellett a vasszulfid adagolásának a kezdeti olvasztási műveletnél fontos szerepe van, mert a nemes fém nemcsak az antimónvegyületekben van jelen, hanem a kőzetben is és pedig ez utóbbiban (különösen kvarctartalmú érkőzeteknél) sokkal nagyobb mennyiségben. Ezen kőzetből, mely vasszulfid- és esetleg szódatartalma folytán nagyon jó salakot képez, a nemes fémet az antimon, illetőleg az arzén lefelé húzza, kicsapja, mert a fürdő egyes alkatrészei fajsúlyuk szerint helyezkednek el. Az antimon, illetőleg az arzén adagolását addig folytatjuk, vagy ismételjük, míg a nemes fém, pl. arany bennük koncentrálva nincsen, a fürdő többi részét pedig a már leírt továbbföldolgozás (redukciós olvasztás) alá vetjük-; a. nemes fémet valamely ismert eljárás útján választjuk el az antimontól. Ha a szegényebb kénantimónércek vagy arzónércék, melyek földolgozására a melléktermék gyanánt kapott kénnátriumoldatot használjuk, nemes fémet tartalmaznak, azt, amely az illető fém szulfósójának a leírt módon való képezése után a kőzethez tapadt, a kőzetből tetszőleges ismert eljárás, pl. arany esetében a nedves ciankálium eljárás szerint vonjuk ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1, Eljárás kéntartalmú antimon- vagy arzénérceknek ezen fémek termelése céljából való földolgozására, azáltal jellemezve, hogy a fémet nátriumszulfáttal, szénnel és vasszulfiddal (pyrittel vagy effélével) és esetleg szóda adagolása mellett az illető fém szulfósójának és oxydjának, valamint salaknak képezésére olvasztjuk meg és a fémet a salak eltávolítása után a szulfósóból és az oxydból redu-
