57122. lajstromszámú szabadalom • Relais hullámzó áramok számára

ból állíttatik elő, akkor" egy segédanóda végzi az áram vezetést. A (K) katóda- célszerűen izzó fémoxydok- anyaga és hőmérséklete, valamint a- kisütőcsőben tartalmazott gáz előnyösen aképen választatik, hogy már a (q) áramforrás aránylag csekély feszültségénél katódasugarak küldetnek. Az ily csekély feszültségek mellett küldött sugarak nagy mágneses elterelhetőséggel bírnak, miáltal a relais fokozott érzékenységét érjük el. Teljesen föltartott katódasugarak mellett az (e) és (f) elektródák között az (8) szekundéráramkörben nem kering áram, mert az ezen elektródákhoz vezetett feszültség nem elegendő az áramvezetés részére szükséges ionlökés létesítésére. Ha ellenben a (K) katódától kiinduló katódasugarak az (e) és (f) elektródák között lévő gáztérbé jutnak, akkor az ezáltal a gázmolekulákban létesített hasítás (ionizálás) következtében mindaddig áram lép föl az (S) szekunderáramkörben, míg az ionizátor (katódasugarak) az (e) és (f) között lévő gáztérre behat A föntebbiekből következik, hogy az (a) terelőtekercsekben keringő hullámzó áramok által;

illetve a katódasugaraknak a hullámzó áramok útján előidézett mágneses elterelése által, az (e) és (f) között lévő gáztér vezetőképessége (ionizálás) megváltozik." Magától értetődik, hogy ez a változás egyazon gyakorisággal és görbe alakkal történik, mint a (P) priméráramkörben az áramingadozások változása. Hogy az adott ionizálás mellett a maximális áramerősség éressék el, az elektródák száma, nagysága és távolsága oly módon méreteztetik, hogy a hasított molekulák (molizálás) újbóli egyesülése megakadályoztatik. A 2. ábra egyszerüsbbített kapcsolást mutat, melynél a katódasugarak küldésére alkalmazott (q) áramforrás az (e) és (f) szekundérelektródák részére is hasznosíttatik. Emellett az egyik (e) elektróda a katódavezetékkel, míg'a másik elektróda a (q) áramforrástól a (B) ellenzőhöz haladó vezetékkel van összekötve. Megemlítendő még, hogy a relais által erősbbített áramingadozások egy második hasonló relaisre hathatnak be, miáltal természetesen a primér áramhullámoknak további sokszorozása érhető el. A találmány szerinti berendezés előnye a már ismert katódarelaiskkel (lásd a 179807. számú német szabadalmi leirást) szemben abban áll, hogy az előbbinél az erősbbítendő áramingadozások által befolyásolt ionizátor a szekundérelektródák között tetszés-I szerinti nagy energiamennyiséget, azaz tet| szésszerinti erős áramot vált ki, mimellett magának az ionizátornak energiamennyisége aránylag csekély lehet. Ez azért nem érhető el az ismert relaisknél, mert ezeknél a katódasugarak nem hatnak kiváltóan ionizátor gyanánt egy második áramkör részére, hanem az erősbbített áram áramkörének alkatrészét képezik, mimellett ezenkívül az emellett választott magas vákuum nem engedi meg nagy áramerősségeknek, illetve energiamennyiségeknek katódasugarak alakjában való alkalmazását. A hullámzó áramok részére föntleírt relais különböző célokra, így pl. hangerősbítő gyanánt, a drót- és kábeitávírásnál kis és nagy távolságokra, valamint a hullámtávírásnál és távbeszélésnél relais gyanánt, továbbá a telegraphon és az elektromos képátvitel részére segédkészülék gyanánt stb. használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Relais hullámzó áramok részére, jellemezve azáltal, hogy egy az erősbbítendő áramingadozások által befolyásolható ionizátor pl. katódasugarak, fény, Röntgensugarak stb. valamely gáz elektromos vezetőképességében változást idéz elő, mely változás által egy különleges áramkörben tartalmazott elektródák között egyazon gyaj koriságú és görbealakú erősbbített áramingadozások váltatnak ki. 2. Az 1. igénypont szerinti relais kivitel alakja, ionizátor gyanánt működő katódasugarakkal, jellemezve azáltal, hogy a hígított gázt tartalmazó kisütőcsőben elrendezett (e és f) szekundérelektródák egy külön egyenáramú forráshoz vannak