57068. lajstromszámú szabadalom • Önműködő áramzáró

hogy a kapcsolat dacára, szabadon mozoghasson. — áram folyik át, a (d) hengert a szolenoid fölső részébe tolja be. Nyugalmi helyzetében a (d) henger a (c) cső fenekére fekszik. Mialatt a (d) henger fölfelé mozog, a (c) csőbe zárt folyadék a henger (f) furatán átáramolhatik. Az (a) szolenoid súlypontja — mely akkor, mikor a (d) henger a (c) cső alsó részében foglal helyet, a szolenoid forgástengelye alatt fekszik úgy, hogy a szolenoid a pontozva jelzett állást foglalja tel — a henger új helyzeténél a, forgástengely fölé kerül, tehát a szolenoid elfor- j dul és (g) karja a világító vezetékkel kapcsolt (h) kontaktusra f ekszik. Abban a pillanatban, melyben a (g) és (i) kontaktusok között az érintkezés megszakad, megszűnik a szolenoidon át az áram átme*nete is. Most már a (d) henger sülyedni kezd a (c) csövet kitöltő folyadékban, miközben az (e) szelep is záródik. A berendezés olyan lehet, hogy vagy a szelep ereszt át kis folyadékmennyiséget, vagy a henger van szűk furattal vagy külső fölül etén keskeny horonnyal 'ellátva. Mikor a henger elég mélyre sülyedt, a szolenoid; súiypontj a-, a forgástengely alá kerül. A forgatható test ekkor forgásnak indul és a (g, h) kontaktusok megszakadása következtében az özekbe kapcsolt lámpások elalszanak, ill. a lámpákon alkalmazott áraimzárók megszakítják a lámpák áramköreit. Hogy a szolenoid átfordulása aránylag gyorsan menjen végbe, az (l) fegyverzet és (k) mágnes van alkalmazva. Világos, hogy a szolenoid ebben az esetben a (d) henger eltolódásánál forgómozgását csakis akkor kezdi meg, mikor súlypontja oly mélyre került, hogy a súlypont forgató nyomatéka a (k) és (1) részek kölcsönös vonzásának forgató nyomatékát legyőzheti. Ennek következtében egyrészt a szolenoid forgásideje fog lényegesen megnövekedni, másrészt pedig a (g, h) kontaktus megszakadásához szükséges idő megrövidülne. Mikor a szolenoid ellenkező Irányban forog, a (k) és (1) részek kölcsönös vonzása a (h, g) kontaktus gyorsabb és biztosabb záródását idézi elő. A 2. ábrán látható foganatosítási alaknál a (g) kontaktus a fix (m) pont körül forgatható. A (c) csőnek (n) kiugrása van, mely a (g) kontaktuskarral akként működik együtt, hogy ez a kar a kiugrásra támaszkodjék, mikor a szolenoid a teljesen kihúzott állásban van. A (g) kar középső (c) része és a szolenoid feneke is lágy vasból áll. A berendezés működési módja a követ-i kező: i Mikor az áram a szolenoid (i) kontaktusán megy át, a (d) henger épp úgy, mint az első foganatosítási alaknál, a (c) csőben fölfelé tolódik el, egyúttal! azonban ia szolenoid a (g) kontaktuskart is meghúzza és így a (h) kontaktussal érintkezésbe hozza. Közvetlenül ezután ia szolenoid anynyira elfordul, hogy az (n) kiugrás az (o) kontaktuskar alatt eltolódik és ezt a kart a kontaktust képező helyzetben rögzíti. Mikor a (d) henger lesülyed és ennek megfelelően az (a) szolenoid elfordul, a,z (n) kiugrás a leeső (g) kar (p) üregébe fogódzik, minek következtében a világító áramkör megszakad és a berendezés különböző részei ismét normális nyugalmi helyzetükbe jutnak. Nyilvánvaló, hogy a szolenoid mozdulatlan is lehet, mikor csak a (c) cső van ja szolenoidban forgathatóan ágyazva. Ez a berendezés azonban azért nem előnyös, mert az erővonalak útja a cső és a jszolenoid között szükséges hézag miatt ok nélkül hosszabbítandó meg. A (d) hengert fölső részén diamágneses anyagból álló meghosszabbítással láthatjuk el, minek következtében a henger legfölső állásában súlypontja jóval magasabbra kerül, mint a szolenoid forgáspontja, mi egyébként lehetetlen volna, mert a henger vastömege csakis a szolenoid közepéig tolódhatik el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő áramzáró, azáltal jellemezve, hogy az áramkapcsolást oly forgatha-