57006. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem oldható depolarizáló szerrel

•zépen kissé mélyítve van és a tartány pa­lástfölülete a rézpóluselvezetés fölvételére a függélyes (e) csatornával, továbbá a réz­szulfátkristályok betöltésére egy hasonló (d) tölténycsatornával, míg a tartány fölső részében vízszintes (e) benyomott helyekkel van ellátva, mely utóbbiak a betét táma­szát képezik. A (B) betét egy karmanytyú­alakú, alul és fölül nyitott tartányt képez, mely a fölső szélén képezett (f) lépcsőzés által a teleptartány (e) szélére támaszkodik és pedig olymódon, hogy a betét alsó széle és a tartányfenék között még szabad hézag marad; a betét egyébként olymódon van alakítva és méretezve, hogy a betétet ki­töltő folyadékoszlopnak ebből adódó osmo­tikus ellenállása ellegendő nagy, hogy a legnagyobb rézszulfáttöménység keresztmet­szetétől (a betét alsó nyílása) ne diffundál­jon több rézszulfát mindazon keresztmet­szet fölé, hol rézszulfátnak nem szabad előfordulnia (közvetlenül a horganypólus allatt), mint amennyit ugyanazon idő alatt az elektromos áram elfogyaszthat. A (C) horganypólus egy bádogsávból, teljes anyagkihasználás mellett, mindkét oldalon egybevágó, zeg-zug alakú (g—h) vágás által állíttatik elő, mimellett egy az ugyanazon fölületből kivágott, fölfelé hajlí­tott és végén közvetlenül becsavart (a) szorítócsavarral ellátott (i) sáv elvezetés gyanánt szolgál. Ezáltal a horgany sokszo­rosan áttört fölületet kap, mely dacára víz­szintes helyzetének, az esetleg képződő gázbuborékok részére szabad átbocsátási biztosít. A horganypólus oly módon helyez­tetik be a (B) betét fölső kiszélesített ré­szébe, hogy az (f) lépcsőzés belső fölületén támaszra talál. A (D) rézpólus csillagalakúan meghajlí­tott drótból áll, mely a tartányfenék kiálló (j) fölületére fekszik és vízszintes helyzeté­nek megváltoztatásában a (B) betét alsó széle által megakadályoztatik. A rézpólus elvezetésére a (b) szigetelő cső van föl­dugva. Az (E) födél meghajlított szélével a teleptartány széle köré kapaszkodik és két •egymással csuklósan összekötött részből áll, melyek közül az egyik (k) rész az (i) horganypóluselvezetés átvezetésére lyukkal és a másik (1) rész a rézpoluselvezetés át­bocsátására kivágással van ellátva. A födél ezen fölosztása azt célozza, hogy az elem részben nyitható legyen, anélkül, hogy a horganypólus megrázatnék. Az elem követ­kezőképen kezeltetik. A elem megtöltése céljából a (D) réz­pólust a (c) csővel együtt az (A) telep­tartányba helyezzük, a (B) betétet beilleszt­jük és a teleptartány (d) töltőcsatornáján át a meghatározott, pontosan lemért meny­nyiségű rézszulfátkristályt a teleptartány köpenye és a betét köpenye által határolt (F) térbe töltjük. Ezután a (C) horganypó­lust behelyezzük, az (E) födelet fölhelyez­zük, a horganypólust az (a) kapocscsal föl­szereljük, az elemet olymódon állítjuk he­lyére, hogy a rézsarok előre kerül. Ezutáh a külön előállított, elhasznált elemek tar­talmából megfelelő higítás által kapott (15%) cinkszulfátoldatot az elemnek af födél fölcsapása által részben nyitott betétjébe betöltjük. A folyadék a betét és a fenék között lévő hézagon át a rézazulfát­kristályok által megtöltött (F) térbe is ke­rül. A elektrolyt betöltése után a födelet zárjuk és az elemet teljes nyugalomban hagyjuk. Az elpárolgott folyadék pótlására időnként, az elem gondos részbeni nyitása után kevés vizet öntünk a betétbe. Ez az elem módosítható is, anélkül, hogy a talál­mány lényegétől eltérnénk. így pl", a betét ehelyett, hogy a teleptartány szélén függ, megfelelő kissé a tartány fenekén fekvő rézpólus fölé nyúló (m) fenékkiemelkedése­ken nyugszik (7. és 8. ábra); továbbá egy tetszésszerinti alakú és tetszésszerinti módon (például a födélén egy kapocs se­gélyével) fölfüggesztett horganypólus alkal­mazható. Ezek az elemszerkezetek mindazon ele­meknél alkalmazhatók, melyeknél oldható depolarizálószer alkalmaztatik, melynek nem szabad közvetlenül érintkeznie az oldó­elektródával. A fentleírt elem következő előnyökkel bír más rézszulfátelemekkel szemben:

Next

/
Thumbnails
Contents