57006. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem oldható depolarizáló szerrel
•zépen kissé mélyítve van és a tartány palástfölülete a rézpóluselvezetés fölvételére a függélyes (e) csatornával, továbbá a rézszulfátkristályok betöltésére egy hasonló (d) tölténycsatornával, míg a tartány fölső részében vízszintes (e) benyomott helyekkel van ellátva, mely utóbbiak a betét támaszát képezik. A (B) betét egy karmanytyúalakú, alul és fölül nyitott tartányt képez, mely a fölső szélén képezett (f) lépcsőzés által a teleptartány (e) szélére támaszkodik és pedig olymódon, hogy a betét alsó széle és a tartányfenék között még szabad hézag marad; a betét egyébként olymódon van alakítva és méretezve, hogy a betétet kitöltő folyadékoszlopnak ebből adódó osmotikus ellenállása ellegendő nagy, hogy a legnagyobb rézszulfáttöménység keresztmetszetétől (a betét alsó nyílása) ne diffundáljon több rézszulfát mindazon keresztmetszet fölé, hol rézszulfátnak nem szabad előfordulnia (közvetlenül a horganypólus allatt), mint amennyit ugyanazon idő alatt az elektromos áram elfogyaszthat. A (C) horganypólus egy bádogsávból, teljes anyagkihasználás mellett, mindkét oldalon egybevágó, zeg-zug alakú (g—h) vágás által állíttatik elő, mimellett egy az ugyanazon fölületből kivágott, fölfelé hajlított és végén közvetlenül becsavart (a) szorítócsavarral ellátott (i) sáv elvezetés gyanánt szolgál. Ezáltal a horgany sokszorosan áttört fölületet kap, mely dacára vízszintes helyzetének, az esetleg képződő gázbuborékok részére szabad átbocsátási biztosít. A horganypólus oly módon helyeztetik be a (B) betét fölső kiszélesített részébe, hogy az (f) lépcsőzés belső fölületén támaszra talál. A (D) rézpólus csillagalakúan meghajlított drótból áll, mely a tartányfenék kiálló (j) fölületére fekszik és vízszintes helyzetének megváltoztatásában a (B) betét alsó széle által megakadályoztatik. A rézpólus elvezetésére a (b) szigetelő cső van földugva. Az (E) födél meghajlított szélével a teleptartány széle köré kapaszkodik és két •egymással csuklósan összekötött részből áll, melyek közül az egyik (k) rész az (i) horganypóluselvezetés átvezetésére lyukkal és a másik (1) rész a rézpoluselvezetés átbocsátására kivágással van ellátva. A födél ezen fölosztása azt célozza, hogy az elem részben nyitható legyen, anélkül, hogy a horganypólus megrázatnék. Az elem következőképen kezeltetik. A elem megtöltése céljából a (D) rézpólust a (c) csővel együtt az (A) teleptartányba helyezzük, a (B) betétet beillesztjük és a teleptartány (d) töltőcsatornáján át a meghatározott, pontosan lemért menynyiségű rézszulfátkristályt a teleptartány köpenye és a betét köpenye által határolt (F) térbe töltjük. Ezután a (C) horganypólust behelyezzük, az (E) födelet fölhelyezzük, a horganypólust az (a) kapocscsal fölszereljük, az elemet olymódon állítjuk helyére, hogy a rézsarok előre kerül. Ezutáh a külön előállított, elhasznált elemek tartalmából megfelelő higítás által kapott (15%) cinkszulfátoldatot az elemnek af födél fölcsapása által részben nyitott betétjébe betöltjük. A folyadék a betét és a fenék között lévő hézagon át a rézazulfátkristályok által megtöltött (F) térbe is kerül. A elektrolyt betöltése után a födelet zárjuk és az elemet teljes nyugalomban hagyjuk. Az elpárolgott folyadék pótlására időnként, az elem gondos részbeni nyitása után kevés vizet öntünk a betétbe. Ez az elem módosítható is, anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. így pl", a betét ehelyett, hogy a teleptartány szélén függ, megfelelő kissé a tartány fenekén fekvő rézpólus fölé nyúló (m) fenékkiemelkedéseken nyugszik (7. és 8. ábra); továbbá egy tetszésszerinti alakú és tetszésszerinti módon (például a födélén egy kapocs segélyével) fölfüggesztett horganypólus alkalmazható. Ezek az elemszerkezetek mindazon elemeknél alkalmazhatók, melyeknél oldható depolarizálószer alkalmaztatik, melynek nem szabad közvetlenül érintkeznie az oldóelektródával. A fentleírt elem következő előnyökkel bír más rézszulfátelemekkel szemben:
