56915. lajstromszámú szabadalom • Elektromechanikus centrifugál regulátor

Megjelent 1912. évi augusztus tió 12-én. MAGY. IÍIR. SZABADALMI iBM HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 56915. szám. V/e/1. OSZTÁLY. Elektromechanikus centrifugál regulátor. DE TEMPLE RÓBERT GYÁRIGAZGATÓ LEIPZIGBEN. A bejelentés napja 1911 november hó 4-ike. Regulátoroknál a centrifugál erőknek változása egy másodfokú görbének felel meg, amint azt az 1. ábrán az (a, b) vonal mutatja. Ha a centrifugál erőket rugók veszik föl, akkor ezen rugóerőknek ugyancsak egy másodfokú görbe szerint kellene váitozüiok. Egy hengeres, mindenütt egyenlő vastagságú drótrúgó feszültsége azonban egy elsőfokú görbe, vagyis egyenes vonal szerint változik, amint azt a (c, d) vonal mutatja. Ily rugók tehát a centrifugái erőket csak közelítőleg egyensúlyozzák ki. Ha a centrifugál erőket a regulátor fordulatszámának megváltoztatása által növeljük, akkor a rúgóerőket is a rúgónak utánafeszítése által növelnünk kell. Minthogy azonban, amint már említve volt, a centrifugál erők egy másodfokú görbe szerint változnak, a jobban megfeszített rúgó erőváltozásának görbéje még kevésbbé közelíti meg a centrifugál erők görbéjét. Az alábbiakban leírt, a találmány tárgyát képező regulátornál a centrifugál erők ellen működő erők theoretikusan ugyanúgy változnak, mint a centrifugál erők. Legyen a 2. ábrán ismét (a, b) a centrifugál erők változásának görbéje, ha a lendítő súlyok a forgástengelyhez közelednek, vagy attól távolodnak. A Te, d) egyenes a rúgóerők változását tüntesse föl, melyek a centrifugál erők ellen hatnak s azokat részben fölveszik. Legyen például (i, h) a rúgó erő által fölvett része a (g, h) centrifugál erőnek. A rugók által föl nem vett erők változása (a, c, g, i, b, d) természetesen szintén egy másodfokú (k, 1) görbének felel meg. Jelen találmány szerint ezen erőket meghatározott feszültségű elektromos energia behatása által tartjuk egyensúlyban. Az elektromos energia behatására ismert eszközöket használhatunk. így például a 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az (1) solenoidhoz vezetjük a meghatározott feszültségű villamos áramot, a (2) lendítő súlyokat pedig a solenoidok magjául képezzük ki. A 4. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (3) lendítősúlyokat megfelelő (4) tekercseléssel vesszük körül, melyen át meghatározott feszültségű villamos áramot vezetünk, miáltal azok meghatározott vonzó illetőleg taszító erővel biró mágnesekké válnak. Az így nyert vonzó Vagy taszító erők változása a lendítő súlyokra való hatások tekintetében ugyancsak egy másodfokú (k, m, 1) görbének felel meg.